Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Méri István: Árpád-kori falusi gabonaőrlő és kenyérsütő berendezések

készülő ételek edényei is lehettek a kemencében és talán a sütőharang alatt is. Ezek töredékei éppen az említett sütőharangos területen igen gyakoriak a föld­házak belsejében. c) Szín alatti fold bevájt sütőké m e n e e . Árpád-kori falvaink­ban a külső nagy sütőkemencék igen gyakoriak, 42 s így mélyen földbevájt részeik a feltárásokon világosan tisztázódtak. Ezekhez igazodik a bemutatott kemence is, amelynek tojásdad alaprajzú előte­rét, lépcsős lejáratát, földbevájt alacsony boltozatú kemencéjét, metszeteikkel együtt a IV. tábla B, 3—7. rajza mutatja. A kemence feneke — néha többszörös agyagréteggel — laposra tapasztott és csaknem kerek szájának alja többnyire padkásra kiképzett. A füst a száján át áram­lott ki a kemencéből. Szájnyílása mellett az előtér egyik vagy mindkét sarkában általában kivájt, zsákszerű gödör mélved lefelé, amelvbe a kemencéből eltávolított hamut húzták bele 43 (IV. tábla B, 3., 7.). A kemence előterét fedni kellett, hiszen esőzéskor nemcsak előtere, hanem ke­mencéje is megtelt volna vízzel, s szétázva hamarosan használhatatlanná vált volna, Mivel az előtér fala bizonyára a földfelszínig nyúlik, a tető tartórúdjai a felső humuszba mélyedtek, s így nyomaik eltűntek. Tetőszerkezetük és fedésmódjuk ré­gészetileg megfigyelhető nyomára ezért eddig még nem bukkantak. Föléje a tetőnek úgy kellett borulnia, hogy belsejét ne tegye zárttá, vagyis a szél, huzat keresztülhúzódhassék a tető alatt. Másként a füst megreked alatta, és az elő­térben tartózkodni nem lehet. A kemence tüze is elalszik, vagyis az építmény hasz­nálhatatlanná válik. A nyitott szín-féle egyik — gazzal fedett — változatát azért választottam a tető rekonstruálásához, mivel a kemencét az esőtől védi, s a széljárást sem gátolja, Té­len két oldalán és esetleg a kemence felőli végén —- a tető széle alá nyúlva — az ágas­fákhoz ferdén támasztott bármiféle lazább szerkezetű hevenyészett — nád, vessző­fonatos stb. —• fallal könnyen és gyorsan — mégis szellősen hagyva —- védhették a hófúvás stb. ellen is. Ez tehát a tető harmadik változatát mutatja a maketten. A szintén alkalmaz­ható nyeregtetőt azonban főként azért nem emeltem föléje, mivel az eléggé elzárt földbevájt kemencének a maketten még az előtere is nagyrészt takarttá, láthatat­lanná vált volna, d ) Szabad tűzhely fölé akasztott g a b o n a p ö r k ö1ő agyag üst, továbbá kölyű és mozsár. A ház előtt a szabadban el­helyezett eszközök közül az ősidők óta ismert —- fából készült — kölyű egy válto­zatát régészeti lelet 44 hazai 45 és külföldi néprajzi párhuzamok 46 alapján rekonstruál­42. Ezek alkalomadtán talán szárítás, pörkölés, aszalás stb. céljára is szolgáltak, és használatuk korábbi időre is visszanyúlik. — Méri István: Árpád-kori szabadon levő kemencék. Archaeologiai Értesítő. Bp. 1963. 90. évf. (2). Akadémiai Kiadó. 277 p. — Külföldi elterjedésük is egyre vilá­gosabbá válik. U. o. 24 — 25. jegyzet. 43. Nem feladatom annak eldöntése, hogy milyen kenyérféléket sütöttek ezekben a kemencék­ben. A korabeli oklevelekben szereplő szolgáltatásként adott kenyerek nagy száma amellett szól, hogy igen kis méretűek lehettek. Akármilyenek és akármekkorák voltak is azonban, bevetésükhöz ós kihúzásukhoz valamiféle lapátra már ekkor is szükség volt. Ilyeneket középkori ábrázolásokról is ismerünk. — Hartley, Dorothy — M. Elliot, Margaret: a 6. jegyzetben i. m. plate 7. (b)., plate 9. (e). 44. X. századi kölyű maradványa; részben rekonstruált. — Hensel, Witold: Poznan w za­raniu dziejów od paleolitu do polowy XIII wieku n. e. Wroclaw. 1958. Rye. 67. 45. A magyarság néprajza. A 20. jegyzetben i. m. 41 — 42. p. 46. Maurizio, A.: a 6. jegyzetben i. m. Abb. 26 — 27. 6 Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 81

Next

/
Oldalképek
Tartalom