Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Méri István: Árpád-kori falusi gabonaőrlő és kenyérsütő berendezések

lehetnek. Egyedül — a különböző módon készíteti — faburkolással és lezárással nem számolhatunk egyelőre. Alföldi falvainkban eddig ugyanis sem fával fedett, sem fával burkolt falú, fapadlójú stb. házat nem találtunk.

32 Az ajtófélhez erősített nádborítású ajtóra a III. tábla 4. rajza mutat példát. Ez azonban vesszőből fonott, bőrrel, nemezzel stb. borított is lehet. (Ilyesféle ajtó akasztható —- kinyitva — a nádkunyhó ajtókeretére is.) Felül azonban ne zárja teljesen az ajtónyílást s bármiből készültek is a ház oldalfalai, felül padlásablakszerű réseket lehet hagyni rajtuk, részint, hogy az ajtó becsukása után is több világosság hatolhasson a házba, részint, hogy a füst könnyebben kihúzódjék belőle. Az alföldi földházakban általános az agyagból megépített kemence.

33 Az újabb ásatásokon azonban a kemencés földházakban agyag sütőharangokra is rábukkantak.

34 Közöttük olyan ház is akadt, amelynek egyik hátsó sarkában kemence, közepén pedig nyílt tűzhely volt, sütőharang ráomlott darabjaival.

35 A sütőharangok megjelenése —• amely időben a mi korszakunknál korábbra is visszanyúlik

36 —egyelőre azonban csak a dél-alföldi területekre látszik jellemzőnek.

37 Ezek alapján teljesen hiteles a bemutatott sütőharangos tűzhely és kemence egy házon belül.

38 A kerek tűzhely egy kissé a padlószint alá mélyített kör alakú sekély gödör közepén agyagrétegekből domborodóra tapasztott és erősen átégett felületű. Föléje két vagy három lapos kőre helyezhető a sütőharang

39 — az áthevítéshez szükséges magasságig —, úgyhogy alatta a maketten a tűzhelyet és kissé a tüzelőanyagot is látni lehessen (III. tábla 7—8., 10.). Hasonlóan, de laposra tapasztott és erősen átégett a kemence feneke is. A füst a száján keresztül húzódott ki a kemencéből.

40 Alaprajzát, alakját és metszeteit a III. tábla 6—10. rajza mutatja, A főzőfazék közvetlenül a kemence szájába került. így a maketten is jól látható. Sokkal bentebbre azonban nem is igen tolhatták az olyan ételeknél, amelyeket kevergetni kellett, azonkívül a forró kemencéből az edényt kiemelni is nehéz volt.

41 Szólnom kell itt olyan kis tálfélékről is, amelyek őrölt és megtört magvakból 32. Mindezeknek külföldi, főként szovjetföldi előfordulásaira és változataira példák Méri István: a 8. jegyzetben i. m. 13. p. és 65 — 69. jegyzet. 33. A kemencéről és változatairól Méri István: a 8. jegyzetben i.m. 10 — 11. p. és 54 — 56. jegyzet. 34. Az 1968. évi dobozi (Békés m.) faluásatáson több ház kemencéjének omladékából kerültek elő sütőharangok darabjai. Az adatot Kovalovszki Júliának köszönöm. 35. Ugyanott ugyanakkor bukkant elő. — A nyílt tíízhely önmagában — földbeásott épületekben — e korban ritkaságszámba megy. és láthatólag nem is lakóházra jellemző. — Kovalovszki Júlia: a 28. jegyzetben i. m. 139. p., 62. ábra 2. ház. 36. Archäologische Forschungen im Jahre 1968. Archaeologiai Értesítő. Bp. 1969. 96. évf. (2). Akadémiai Kiadó. 262. p. 37. Bár a kőből, agyagból stb. készült sütőharang ősi, általánosan használt eszköz volt, az említett jelenség talán délről hazánk felé való tömegesebb terjedésének útját jelzi. — A magyarság néprajza. A 20. jegyzetben i. m. 37 — 38. p. 38. Tisztázásra vár azonban még, hogy a sütőharangok és a később tárgyalt nagy külső kemencék származása egyirányú, megjelenése egykorú és együttes-e? 39. Tűzhely fölé két téglára helyezett sütőharangot talált Parádi Nándor Békés-Diteren. Archäologische Forschungen im Jahre 1965. Archaeologiai Értesítő. Bp. 1966. 93. évf. (2). Akadémiai Kiadó. 300 p. 40. A kemence és a tűzhely felett a tetőzet belső oldalát esetleg megtapasztották, hogy a fellobbanó, kicsapódó lángtól meg ne gyulladjon. 41. Szükség volt tehát már ekkor is nemcsak valamilyen keverő kanálra, hanem — a néprajzi anyagból jól ismert — olyan, talán villaszerű eszközre, amellyel a forró edényt foghatták, kintebbbentebb mozgathatták, s a kemencéből ki is emelhették. A sütőharangoknál pedig olyan kampós végű vagy akár egyenes eszközre, amellyel — a fülébe dugva — forrón is felemelhették a tűzhelyről s oda vissza is helyezhették.