Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Méri István: Árpád-kori falusi gabonaőrlő és kenyérsütő berendezések
ÁRPÁD-KORI FALUSI GABONAÖRLÖ ÉS KENYÉRSÜTŐ BERENDEZÉSEK (REKONSTRUKCIÓS KÍSÉRLET KIÁLLÍTÁSI MAKETT KÉSZÍTÉSÉHEZ) MÉRI ISTVÁN A Magyar Mezőgazdasági Múzeum felkérésére az Árpád-kori falusi gabonaőrléssel, kenyérsütéssel stb. kapcsolatos építményekről, berendezésekről és eszközökről rekonstrukciós vázlatokat, szerkezeti rajzokat készítettem. Hozzájuk részletes írásbeli útmutatást is csatoltam, hogy felhasználásukkal „A kenyér története" c. kiállításra makettet készíthessenek. A maga nemében nálunk elsőnek számító ilyen jellegű kísérlet különlegességét növelte a múzeum vezetőségének az az óhaja, hogy a makett ne csak az egykori berendezések technológiáját jellemezze, hanem — a tudományos hitelesség veszélyeztetése nélkül — a munkálatok helyét — építményeinek és eszközeinek elhelyezkedését — is érzékeltesse, mégpedig lehetőleg a közvetlen környezettel együtt. 1 Mindezzel kapcsolatos munkám elsősorban az alföldi ásatások eredményeire és tapasztalataira támaszkodott, mivel XI—XIII. századi falusi tárgyi emlékeink java része innen származik. A hazai sajátosságokra ügyelve, szükség szerint, felhasználtam a hasonló külföldi régészeti feltárások, a középkori ábrázolások, a néprajzi anyag által nyújtott párhuzamokat és a nyelvészeti stb. kiegészítéseket is. A következőkben elsősorban a rajzok készítésére vonatkozó néhány általánosabb megjegyzést említek meg, majd az együttes összeállításának szempontjait veszem számba, végül az építmények és eszközök részletezésére kerítek sort. 2 7. Altalános megjegyzések. A vázlatok készítésekor — az előzetes megbeszélések értelmében — arra törekedtem, hogy a kenyérmagvak élelemként való felhasználásának műveletei közül minél többet mutathassunk be. 3 A külső munkálatokat, vagyis a szántást, vetést, aratást, cséplést, nyomtatást stb. természetesen nem számítva, a tárolás, pörkölés, hántolás, zúzás-törés, őrlés, sütés, 1. A jegyzeteknél elsősorban arra törekedtem, hogy a fő szöveg mondanivalóját kiegészítsem s a közvetlenül idevonatkozó különböző hiteles adatok egy részét ismertessem. A párhuzamoknál, főként a néprajzi anyagnál — a szükségtelen részletezések helyett — nagyrészt megelégedtem néhány általánosabb utalással. 2. A jegyzeteket és néhány kisebb kiegészítést nem számítva, ebben a dolgozatomban tehát tulajdonképpen a makett készítéséhez beadott rajzos és szóbeli útmutatásaimat közlöm. 3. Mindezt lehetővé teszi, hogy legfontosabb kenyérmagvainkat : a finnugor kölest, a török eredetű búzát, árpát és a szláv jövevény rozsot ismerték az Árpád-korban. — Bárczi Géza: A magyar szókincs eredete. 2. kiad. Bp. 1958. Tankönyvkiadó. 12., 77., 94. p. — Az eddig összegyűjtött hazai régi magvak közül az e korba tartozókat ki is lehet válogatni. — P. ílartyáni Borbála — A 7 ováki Gyula —Patay Árpád: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig. Klny. a Magvar Mezőgazdasági Múzeum 1967 — 68. évi Közleményeiből. Bp. 1968. 49-62. p.
