Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Balassa Iván: A magyar ekés földművelés kezdetei

hasonlító vizsgálat jól fel tud használni. Az ilyen jellegű kutatások nemcsak nálunk, hanem a Szovjetunióban is egyre terebélyesednek. A keleti szláv nyelvi kapcsolatok kérdésében jelentős lépést jelent Lizanec, P. M. nemrégiben megjelent könyve, mely ennek fontosságára és elhanyagolt voltára egyaránt rávilágít. „A keleti szláv-magyar kulturális és nyelvi kapcsolatok kérdését csak a nyelvtudósok, történészek, régészek, etnográfusok közös erőfeszítésével lehet megválaszolni."

143 Legtöbbet kétségtelenül a régészek megélénkült munkájától várhatunk. Már az is sok kérdést fog tisztázni, ha a régebbi, de különösen az utóbbi két évtized hatalmas szovjet régészeti ásatásainak teljes anyagát megismerhetjük. Remélhetőleg ezek segítségével pontosabban meg lehet állapítani azokat a területeket, ahol a magyarság a honfoglalás előtt élt és különböző népekkel kapcsolatot teremtett. A leletek az eddiginél pontosabban és mélyebben meg fogják mutatni a kapcsolat mélységét és jellegét. Megnyugtató eredményt a magyar földművelés legrégibb korszakára vonatkozóan csak valamennyi olyan tudományszak segítségével lehet elérni, melynek a kérdéshez van hozzátennivalója. így a fentebb említetteken kívül nem lehet figyelmen kívül hagyni pl. az időjárási viszonyokat, különösen a csapadékmennyiséget, mely a földművelést jelentős mértékben befolyásolja. A bolgár törökökhöz kapcsolható ekeleletek olyan területről kerültek elő, ahol a mai évi csapadék átlagosan 4 — 500 mm között ingadozik. A Fekete-tengertől északra az eke vas alkatrészeit olyan területen tárták fel elsősorban, ahol az évi csapadék 5 — 600 mm és csak néhány darabot ismerünk olyan vidékről ahol évenként csak 500 mm-nél kevesebb eső esik. (1. 3. ábra). Mindezek csapadék szempontjából hasonló területek, amilyet a honfoglaló magyarok a Kárpát-medence középső részén találhattak. Ezen kívül fontos kérdésekben lehet döntő szava az archeobotanikának és -zoológiának is. Már a fenti fejtegetések is több tudományszak eredményeire támaszkodtak és így sikerült a magyarság korai ekés földművelésének fontosságát valószínűsíteni. A jövő kutatás még szélesebbkörű tudományos összefogásra alapított megállapításai remélhetőleg alá fogják támasztani a dolgozatomban kifejtett feltevéseket. ANFÄNGE DER UNGARISCHEN PFLUGWTRTSCHAFT IVÁN BALASSA Bis zum heutigen Tag hat sich keine einheitliche Meinung über den Ackerbau, bzw. über die Pflugwirtschaft der Altungarn in der Landnahmezeit (10. Jh.) und in den vorangegangenen Jahrhunderten (7 — 9. Jh.) ausgestaltet. Ein Teil der Historiker, Archäologen und Ethnographen hält das landnehmende Ungartuin für ein nomadisierendes Hirtenvolk. Andere Vertreter dieser Wissenschaftszweige behaupten dagegen, daß unsere Vorfahren' über bedeutende Kenntnisse des Ackerbaus verfügten und bereits in den der Landnahme vorangegangenen Jahrhunderten auch den Pflug gekannt haben mögen. Ein Teil der Linguisten unterstützt die erstere, der andere Teil die letztere Meinung. Das Ungartum ist mit der Pflugwirtschaft teilweise durch Vermittlung der Bulgaro-Türken, eventuell anderer Türkenvölker und der Ostslawen bekannt geworden. 1. Türkische (bulgarische) Elemente der ungarischen Pflugwirtschaft. Ort und Zeitpunkt der Berührungen mit den Bulgaro-Türken wurden bisher noch nicht genau bestimmt. Ein Teil der türkischen (bulgarischen) Lehnwörter der ungarischen Sprache stammt aus der Wolgagegend; andere sind dagegen erst im Süden, in der Gegend des Asowschen Meeres 143. Lizanec, P. M.: Magyar-ukrán nyelvi kapcsolatok. TJzshorod 1970. 29.