Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Balassa Iván: A magyar ekés földművelés kezdetei
1. A MAGYAR EKÉS FÖLDMŰVELÉS (BOLGÁR) TÖRÖK ELEMEI A kérdés vizsgálatában nagyon sok a bizonytalansági tényező. Ez elsősorban a kapcsolatok helyét és időpontját illetően jelentkezik. Köztudomású, hogy a csuvasos és nem csuvasos török eredetű szavak hangalakban lényegesen különböznek egymástól. Bárczi Géza megállapítja: ,,... a hongfoglalás előtti csuvas hatást általában legalább háromszor olyan erősnek tekinthetjük, mint a köztörököt, sőt talán még nagyobbnak. . . " 24 A jövevényszavaknak azonban csak egy része származott a Volga melléki bolgároktól, a másik részét a Kazár Kaganátus csuvasos törököt beszélő népeitől tanulhattuk el. A kapcsolatok tehát bőven számítva három évszázadra tehetők, míg területük a Volga-könyöktől a Fekete-tenger mellékéig terjedt. Ezen belül már növény földrajzi, művelődéstörténeti, néprajzi és más kritériumok segítségével lehet bizonyos elhatárolást végezni. így pl. a szőlőművelést és annak műszókincsét (szőlő, szűr, bor, söprő) minden bizonnyal nem északon, hanem a Fekete-tenger mellékén ismertük meg, hiszen ez a terület a szőlőművelés egyik központja volt e korban, míg északon az éghajlat termelésére nem volt alkalmas. 25 A bolgár törökök Mar-Abasza-Katinu, i. sz. III. században élt szír történetíró szerint a Kaukázustól északra elterülő vidéken időszámításunk kezdete táján és az azt megelőző két században is tudtak jelenlétükről, 149—127 között Örményországba is betörtek. 26 A krónikaírók feljegyzéseiben későbben is találkozunk velük. A hunok nyugatról kiszorulva 481 körül a Fekete-tenger mellékén államszövetséget szerveztek, melybe a pontusi bolgárok is beletartoztak. A pontusi bolgárok egy része az Al-Duna mellékére vonult és ott elszlávosodott (protobólgárok) . 27 A VI—VII. sz. fordulóján a Közép-Volga mentén, a Volga, Káma és Sosma folyók közötti területen, nyugatra a Kámán túl, sőt helyenként a Volga jobb partján olyan nomád bolgár törzsek tűntek fel, melyek korábban az Azovi-tenger mellékén éltek. A nevezetes eseményt a bizánci történetírók is feljegyezték és név szerint is megemlítették közülük az uturgurokat, a kuturgurokat és ezek rokonait. Az utóbbi évtizedek ásatásai azt bizonyítják, hogy ez a nép sok mindent átvett a korábban itt élt lakosságtól. 28 Lássuk ezek után az egyes forrásokat az alábbi sorrendben: a) A nyelv vallomása. Általánosan ismert az a tény, hogy a magyar szántóföldi földművelés néhány jelentős szakkifejezése bolgár török eredetű: tarló, búza, árpa, eke, sarló, boglya, szérű, szór, őröl, dara. Váczy Péter ezek összességéből azt a tanulságot vonja le, hogy nem a rabszolganép, hanem maga a magyarság jutott közvetlen kapcsolatba a földműveléssel. 29 E szavak között csupán egyetlen egyet találunk, mely közvetlenül az ekére, szántásra utal. 24. Bárczi: i. m. 50. p. 25. Györffy György: Á magyar őstörténet néhány kérdéséről. Történelmi Szemle, 1961. 417 — 425. p. Szerinte a földművelés bolgár-török szókincse az állattenyésztés szókincsénél később, a ligetes steppe övében került át nyelvünkbe. 26. ÜMupnoe, A. 11.: BoJiJKCKue Byjirapti. Tpynbi THM. 19. MocKBa, 1951. 9. A volgai bolgárokról 1. renum, B. 0. — Xajiunoe A. X.: Pamme cojirapbi Ha BoJire. MocKBa, 1964. 27. Bárczi: i. m. 51. p. — ÜMupnoe: i. m. 10. p. 28. Gombocz: i. m. 203 — 207. p. — CMupnoe: i- m. 3. p. — Bárczi: i. m. 41 — 42. p. — Zsirai Miklós: Finnugor rokonságunk. Budapest, 1937. 17. — Molnár Erik: A magyar nép őstörténete. Budapest, 1953. 67 — 75. p. — Kuphnnoe, A.B.: K Bonpocy o 3eMJiep;eJiHH BOJIÍKCKHX SoJirap KCHI'IMK 57. kötet. MocKBa, 1955. 3-4.; László: i. m. 28-30. p. 29. Váczy P. i. m. 303. p.
