Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Pintér János: Az egri főkáptalani uradalom mezőgazdálkodása az 1928— 1929. években
uradalom kezelésében levő közel 60 000 kh. művelési ágak szerinti megoszlása 1928ban a következő volt : 14 Szántóföld 20 469 kh 79 kh 57 kh 1082 O-öl 889 G-öl 1221 D-öl 302 Q-öl 1321 D-öl 466 D-öl 185 n-öl Kert Szőlő Rét 6 267 kh 19 070 kh 9 266 kh 248 kh Legelő Erdő Nádas Földadó alá nem eső terület 2 445 kh 265 D-öl Összesen 57 904 kh 931 D-öl Ezek az adatok az egyes kerületekre, ill. az egyes gazdaságokra lebontva a 2. táblázat szerint alakulnak. Első pillantásra kiderül, hogy egri főkáptalani mammutbirtokon — eltérően a magyarországi nagybirtokok többségétől —• nem a szántóterület dominál. Erre nézve érdemes összehasonlítani az uradalmi és a vonatkozó megyei művelési ágak szerinti megoszlást (3. táblázat). A legelőterület csaknem azonos arányban szerepel, mint a szántó ; ez egyrészt a talaj gyengébb minőségéből, másrészt — ezzel összefüggésben — az állatállomány szerepének fokozódásából ered. 16 Az Egri Főkáptalani Uradalom felügyeletileg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz tartozott. A káptalant a gazdaságok felé a jószágkormányzó dékánkanonok képviselte, szakmai vonalon az uradalmat a jószágigazgató vezette egy segédtiszttel vagy intézővel, továbbá egy irodavezetővel kisegítve. A kerületek élén a kerületi tiszttartók, az erdőgazdaság élén pedig az erdőtanácsos, ill. erdőmérnökök álltak. A gazdaságokat az agrárfőiskolát végzett, több éves segédtiszti gyakorlattal rendelkező főintézők (intézők), ill. erdőmérnökök vezették. Az uradalom adminisztrációját, a számviteli és pénzgazdálkodási ügyek intézését a számvevőség végezte, élén a főszámvevővel. A gazdaságok a pénzről, magtári készletről, jószágállományról havonta, anyagokról negyedévenként, végül a leltári tárgyakról évente voltak kötelesek elszámolni, ill. jelentést tenni a központi számvevőségnek. Az egyes gazdaságok központjai nagyjából azonos elvek szerint épültek és működtek. Az igen jó tagoltságú nagyszögi gazdaság — csaknem téglalap alakú területen feküdt — egy központtal és három mellékmajorral rendelkezett, utóbbiak távolsága a központtól csak néhány kilométer volt. A nagyszögi központban egytanerős hatosztályos iskola volt, tanítói lakással. A téglából épült melléképületekkel és vízvezetékkel ellátott gazdatiszti lakáson kívül tégla-, ill. vegyesfalú cselédlakásokat találunk még a gazdaság centrumában. A cselédlakások négy-négy szobából és egy közös előtér-konyhából álltak. Háromemeletes magtár, sertésfiaztató és hizlaló, ló-, ökör- és tehénistállók (utóbbi a cselédek tehenei részére), továbbá kovács-, kerékgyártó- és gépműhely, valamint gépszín jelentette a gazda14. A 11. jegyzetben idézett forrás. 12. p. 15. Uo. Megjegyezzük, hogy a forrás négyszögölnyi pontossággal közli az adatokat, ezt technikai okokból le-, ill. felkerekítettük. (2. táblázat.) 16. Gunst Péter: Mezőgazdasági termelés Magyarországon (1920 — 1938). Kandidátusi értekezés. Kézirat. 64. p.
