Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Pintér János: Az egri főkáptalani uradalom mezőgazdálkodása az 1928— 1929. években
tiszt bő teret szentel magának a főkáptalani uradalom leírásának, melyet jól ismertek, hiszen a gazdatisztek működésük alatt az uradalom több gazdaságában töltöttek be különböző fokozatú vezető pozíciót. Mint gyakornokok kezdték a szolgálatot és az évek során előre lépve, egyre nagyobb hatáskört kaptak és egyúttal egyre inkább betekintést nyertek a mammutüzem belső világába. Ugyanakkor az általuk részletesebben ismertetett gazdaságokon keresztül a belterjességre törekvő uradalom egész működésére, gazdálkodására összefüggő képet nyerünk, hiszen a központi rendeletek és utasítások tömegével irányított gazdaságok azonos elvek, módszerek szerint működtek, természetszerűleg a helyi sajátosságok figyelembevételével. A következőkben kísérletet teszünk az uradalom gazdálkodásának bemutatására, elsősorban a visszaemlékezések és a megfelelő statisztikák segítségével. Az erősen hiányos források, a rendelkezésre álló keretek nem tették lehetővé, hogy részletes, elemző, a történelmi fejlődést aprólékosan bemutató tanulmányt tárjunk az olvasó elé. Nem törekedtünk teljességre, csak fő vonalaiban kívántuk érinteni a legfontosabb kérdéseket, melyek egy magyarországi nagyüzem életét világítják meg, zömében a század nagy agrárválságának kitörését közvetlenül megelőző időszakban, így nem foglalkozunk a szőlő- és gyümölcstermeléssel (utóbbi csak az 1930-as évektől számottevő), a bérletekkel (nincs nagy jelentőségük) és a munkabérekkel sem (ez utóbbi kérdés ismertetése külön tanulmányt igényel). * Az egri főkáptalan az 1925. évi Gazdacímtár 6 adatai szerint hazánk negyedik, 7 az 1935. évi Gazdacímtár s értelmében pedig Magyarország hatodik 1 * legnagyobb földterülettel rendelkező birtokosa volt. A gazdaságok túlnyomó többsége Borsod és Heves megye községeinek határában feküdt. Ezt mutatja az 1. táblázat, mely községenkénti bontásban tárja elénk az uradalom kiterjedtségét. A jelentős —• négy év alatt csaknem 15 000 katasztrális holdat kitevő — földbirtok-csökkenés a Nagyatádi-féle földreform során leadott földekből, továbbá a vitézi telkekként elajándékozott, valamint az időközben eladott területekből tevődik össze. Az 1928. és 1929. évi adatok közti különbség onnan adódik, hogy 1928-ban az egyes gazdaságok jelentései alapján, viszont a következő esztendőben a községi kataszteri birtokívek szerint történt a főkáptalani birtokok összegezése. De ugyanazon évben (1928-ban) is 545 kh. az eltérés a kétfajta birtokstatisztika között a községi kataszteri birtokívek javára, bár a néhány holdas differenciákat nem is veszik figyelembe. 13 Az 6. Magyarország földbirtokosai és földbérlői (Gazdacímtár). A 100 kat. holdas és ennél nagyobb földbirtokok és földbérletek 1925. év eleji adatai alapján. Bp. 1925. 7. A 6. jegyzetben i. m. 409. p. 8. Magyarország földbirtokosai és földbórlői (Gazdacímtár). A 100 kat. holdas és ennél nagyobb földbirtokok és földbérletek az 1935. évi adatok alapján. Bp. 1937. 9. A 8. jegyzetben i. m. 379. p. 10. A 6. jegyzetben i. m. 409. p. 11. Főszám vevői jelentés az egri főkáptalan gazdaságainak 1928. évi állapotáról. MMA III. €713. 5. p. 12. Főszámvevői jelentés az egri főkáptalan gazdaságainak 1929. évi állapotáról. MMA III. 6818. 8. p. (A 10., 11. és 12. az 1. táblázat jegyzetei.) 13. A 12. jegyzetben idézett forrás. 8. p.
