Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Mártha Zsuzsánna: Törekvések a tojáskereskedelem rendezésére Magyarországon századunk elején és a budapesti tojástőzsde
•dezésének szükségességére. Azzal érveltek, hogy az Európa-szerte gyorsuló ütemű városba tódulás Budapest lakosságát is felduzzasztja, de ugyanakkor ezzel nem tart lépést a közélelmezés ügye; a főváros népének egyenletes és viszonylag olcsó élelmiszerellátása még sok kívánnivalót hagy maga után. Ilyen körülmények között a székesfőváros közélelmezési bizottsága 1880-ban, a kormány képviselőit is részvételre felkérve, tanácskozást kezdett arról, miként lehetne a legfontosabb élelmiszerek drágaságának okait kikutatni és kiküszöbölni. A szakértői vélemények beszerzése során a bizottság a hazai baromfitenyésztési ügyek egyik legjobb korabeli szakértőjéhez is fordult, hogy a szárnyasokat illetően 13 kérdésre válaszoljon. Az illető ekkor többek között a tojás súly szerinti árusításának jelentőségére hívta fel a figyelmet. Kifejtette, hogy a tenyésztőnek a darabszámra történő eladás esetében nem érdeke a szebb, nagyobb tojások termelése, holott ez a fogyasztó szempontjából nem közömbös, mert pl. 2 db 70 g súlyú tojás több tápértéket tartalmaz, mint 3 db 46 grammos; a nagyobb, súlyosabb tojásokat rendszerint exportáljuk, mivel külföldön számos helyen már súly szerint osztályozva veszik a tojást, míg a belföldi piacnak, kevés kivétellel, meg kell elégednie a kicsivel. 49 A tojásértékesítés rendezése körül még hosszú ideig minden maradt a régiben, pedig a kérdés megoldása nemcsak a fővárosi élelmiszerellátás, hanem tojásexportunk szempontjából is sürgőssé vált. Jóval később (1891-ben) a Kereskedelmi Múzeum körlevélben kérte a kereskedelmi és iparkamaráktól a kerületükben működő, nagyobb tojáskereskedő cégek névjeg} T zékének megküldését és az ismertebb tojástermelő községek megnevezését, arra hivatkozva, hogy külföldről a kivitelképes magyar tojáskereskedők után tudakozódnak. 50 1892-ben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület emlékiratot intézett a székesfőváros tanácsához a felépíteni tervezett vásárcsarnokokkal kapcsolatosan. A fő városban szétszórtan fekvő 44,, vásárpiac" 51 helyett ugyanis vásárcsarnokokat kívántak építeni: egy központit a Vámház (mai Tolbuchin) körúton és 5 kerületi csarnokot a Hunyadi, Klauzál, Batthyány és Rákóczi téren, valamint a Hold (mai Rosenberg házaspár) utcában. Ahhoz ellenben, hogy Budapest a baromfi és a tojás egyik európai központja legyen — olvasható a memorandumban —, speciális baromfi- és baromfitermék-kereskedelmi csarnok megnyitása is szükséges lenne. A „Baromfiak" című szaklap egyik cikke 1893-ban utalt arra, hogy Magyarországról évenként 9—10 millió forint értékű tojást visznek ki külföldre, és felvetette a kérdést, hogy mekkora lenne vajon tojásexportunk, ha a vásárcsarnokok létesítésével együtt annak is rendeznék minden vonatkozását. Eltekintve ugyanis a tojáskiviteli üzlettel is foglalkozó Kiviteli és Csomagszállítási Részvénytársaság sikeres működésétől — folytatta a cikk —-, elmondható, hogy a magyar tojáskivitel szervezetlen, a belföldi tojáskereskedelem pedig javarészben még mindig az önérdeküket rövidlátóan hajszoló ,,tyúkász"-ok kezében van, akik darabonként egy krajcárért, sőt ennél is olcsóbban szedik össze a tojást, míg ugyanakkor annak ára Budapesten nyáron 2—3, a téli időszakban pedig 6—-8 krajcár. 52 Arra, hogy az országban központi baromfivásár nincsen, mindenképpen ráfizet a termelő. Ha ellenben a vásárcsarnoki intézményhez kapcsolva külön baromfi- és tojáskereskedelmi csarnokot is létesítenének, és az ide 49. Grabiczy Géza: Válasz a fővárosi közélelmezési bizottságnak a baromfit illető kérdőpontjaira. Gallus. 1880. 51. p. 50. Tojáskivitel érdekében köriratot intézett a kereskedelmi múzeum a kereskedelmi és iparkamarákhoz. Gazdasági Lapok. 1891. 609. p. 51. Lásd az 1. ábrát. 52. h. : Hazai baromfitenyésztésünk és a létesítendő fővárosi vásárcsarnokok. Baromfiak. 1893. 35. p.
