Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Für Lajos: Az állattenyésztés szerkezeti átalakulása a századfordulón

magukhoz. Mozgató rugóit a szak- és történeti irodalom részletesen feltárta már,

20 itt csupán annak néhány főbb mozzanatát szükséges kiemelni. A szürke magyar marha tulajdonképpen csak az extenzív állattartás keretei között állta meg igazán a helyét, a gyökeresen megváltozott vagy átalakuló miliőben azonban nem tudott versenyre kelni a nyugati fajtákkal. Igénytelensége, szívóssága s munkabírása az új körülmények között nem volt már elegendő ahhoz,, hogy a hús- és tejtermékek iránt megnövekedett keresletet gyorsan és olyan fokon tudja kielégíteni, mint a pirostarka fajták. Takarmányértékesítése alacsonyabb fokú, tejtermelése lényegesen kevesebb volt. Történtek ugyan kísérletek arra, hogy e hátrányos tulajdonságait megfelelő tenyésztési és takarmányozási eljárásokkal valamilyen módon leküzdjék,

21 a még oly tetszetősnek tűnő eredmények ellenére sem sikerült azonban háttérbe szorulását többé megállítani. De távolról sem egyforma ütemben szorította ki a pirostarka fajta a szürke magyar marhát. Mindannak, ami a növénytermesztés sajátos extenzívebb és intenzívebb övezeteivel kapcsolatosan elmondható lenne, szinte pontos mását adják az új szarvasmarhafajta térhódításáról szóló 1911. évi adatok

22 (S. táblázat). A táblázatból világosan kitűnik, hogy az új fajta térhódítása az ország nyugati térfelén korszakunk végére szinte teljesen kiszorította a régit, sorrendben ezután a Tisza—Maros szöge, a Duna—Tisza köze és a Tisza bal parti részek következtek, s a fejlődés útján e tekintetben is a legjobban megrekedtek a Tisza bal parti és a szorosan vett erdélyi részek. Tükrözi mindez egyben a belső strukturális átalakulás fokát, s az értékesítési lehetőségeket. Utóbb az illetékes körök tevékenységüket elsősorban arra összpontosították már, hogy a keveredés zűrzavarát s a korcsosodás veszélyeit leküzdve, az egyes fajták fejlődését minél nemesebb és egyöntetűbb irányokba tereljék, s a tenyésztést lehetőleg korszerű színvonalra emeljék. Éppen ezért nagy súlyt helyeztek az apaállatok kiválasztására, beszerzésére, tartására s az ivarok közötti megfelelő számarányok megteremtésére. Az állami szervek már a mezőrendőri törvény megjelenése előtt hangoztatták, hogy az apaállat kiválasztása és tartása csak addig tekinthető magánügynek, amíg a gazdálkodók azt a saját tenyészetükben használják. Nagy gondot kell tehát fordítani a közhasználatban levő apaállatok beszerzésére, megengedhetetlen az a hanyagság, amit ezen a területen az ún. járási szemle-bizottságok és 20. Mindenekelőtt Király István ós Vörös Antal már idézett tanulmányaira kell utalnunk. Ujabban Qaál László: a 14. jegyzetben i. m. 403 — 404. p. 21. Kovács Béla: Új tenyészirányok szarvasmarhatenyésztésünkben. Mezőgazdasági Szemle, 1900. A szerző cikkében több erdélyi gazdaság kísérleti eredményeit ismerteti. 22. MSK Új sor. 45. k. 12. p. Országrész Szürkemagyar Pirostarka Borzderes Egyéb fajta Bivaly Duna jobb partja 3,59 91,24 0,36 4,76 0,05 Duna bal partja 0,42 94,33 1,02 4,22 0,01 Duna — Tisza köze 35,19 54,20 0,90 9,48 0,23 Tisza jobb partja 23,40 54,26 7,46 14,86 0,02 Tisza bal partja 58,90 20,46 9,85 8,57 2,22 Tisza— Maros szöge 21,61 72,65 0,66 5,01 0,07 Királyhágón túl 47,07 36,22 0,85 5,45 10,41 Országos átlag 27,86 59,55 2,83 7,12 2,64 18* 275