Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Khin Antal: A régi Csallóköz mint halászóhely

pokúnedli, 39. ikrazabálló, 40. háozedli (küszféle keverék), 41. évica ( — évakeszeg, Abramis vimba), 42. pontykárász, 43. kárászponty, 44. pontykeszeg, 45. süllőkeszeg, 46. rövidponty, 47. hosszúponty, 48. pisztráng. A régi csallóközi halászok két nagy csoportba osztották a halakat. Egyiket jóhaln&k vagy keményhalnak, a másikat fehérhalnak hívták. A céhes halászok megkülönböztettek még ,,misling" vagy félkemény halat is. A jóhol kevés szálkát tártaim ,ott vagy éppen semmit. A fehérhal szálkás volt. A jóhalak közé számított a viza, tok, kecsege, sőreg, süllő, vadsüllő, harcsa, galóca, menyhal, csuka, ponty, kárász, compó, kóc. Ez utóbbi öt valamivel rangban alul volt, mely árban is kifejezést nyert. A tokféle volt a legdrágább, ennek ára a múlt században kilónként 2,— Et a pozsonyi piacon ; a halkereskedő is rendesen így vette a halásztól. Húsuk a legjobb a dunai halak között. Senkinek sem kellett félni, hogy torkán akad. Azért szerepelnek annyit a legrégibb írásokban és királyi ajándékozásnál is. Ezekkel kereskedtek külföld felé. A fehérhal már jóval olcsóbb volt.

11 Csallóköznek mint jó halászó területnek hanyatlását a gőzhajózás és a szabályozás, meg az ármentesítés okozta elsősorban, mert a jó ívóhelyek eltűntek. DIE ALTE GROßE SCHÜTTINSEL (UNGARISCH CSALLÓKÖZ), ALS FISCHEREIGRUND ANTAL KHIN Verfasser beschäftigt sich mit der Entstehung der alten Großen Schüttinsel, mit den hier angesiedelten Völkern und mit den Fischgewässern. Es wird festgestellt, daß sie bereits im Neolithikum bewohnt war. Auf Grund der spärlichen Bodenfunde (systematische Ausgrabungen fehlen hier) wird auf die wichtigeren Völker, wie Daken, Kelten, Quaden und ungarischen Stämme hingewiesen. Daraus ist ersichtlich, daß dieses Gebiet bereits zur Zeit der Landnahme gute Lebensmöglichkeiten sichern konnte. Dadurch war hier dem Ungartum, bzw. einem Teil der Ungaren ein guter Wohnort geboten. Das Gebiet war nicht so sumpfig, wie es früher angenommen wurde; sonst hätten sich nämlich die Mitglieder von derart vornehmen Geschlechtern nicht hier angesiedelt, deren Namen ihre alten Dörfer auch heute noch bewahren. Über die Fischgewässer wird bewiesen, daß ihr Name nicht nur tanya („Lager") war, wie Otto Herman behauptet, sondern tanya nur eine Abart der Fischereigründe gewesen sei; dieses Wort von slawischer Herkunft hat die altungarische Benennung ,,/ofc", die in Form von ,,soka" weiterlebte, verdrängt (Györgysoka bedeute z.B. Fischereiplatz von György). Es wird vom Verfasser bewiesen, daß eine ,,tanya" nicht so langlebig war, wie nach Otto Herman bis jetzt angenommen wurde. Ein solches „Lager" (tanya) könnte höchstens 3—15 Jahre lang bestanden haben; dann seien sie verschwunden, weil der große Strom Jahr für Jahr wesentliche Veränderungen verursacht hat. Die Fischerstände wurden ziemlich schnell durch die Überschwemmungen unbrauchbar gemacht. Von den Fischern der Großen Schüttinsel wurden fünf Typen der Fischereigründe unterschieden: 1. tanya; 11. Bár áruk nem volt egyforma, értékük és megbecsülésük a múlt század második felében szereplő kereskedői árakban fejeződött ki. — A süllő ára általában kg-onként 80 krajczár volt. Ugyanennyi a harcsáé, menyhalé és a galócáé. A ponty és a csuka ára 60 krajcár, kóc 50 krajcár, a compóé szintén. Kárász 45 — 50 krajcár. A görgécse szintén 50 krajcár volt, ha félkiló felé járt. A fehérhal 10 — 40 krajcár. A fehérhalak közül a misling 40 krajcár. Ide tartozott a dévérkeszeg, évica, márna, bálin, domolykó, jász, a veresszárnyú keszeg és a pirosszemű keszeg. A patuc volt a legolcsóbb. Ennek kilója 10 — 20 krajcár, aszerint milyen nagy volt.