Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Timár Eszter — Veress Éva: A kenyérfogyasztás statisztikai becslése
olyan kiterjedt gyűjtőhálózatra volt szükség, amilyenre ritkán adódik lehetőség a statisztika történetében. Az anyaggyűjtésnek valósággal Magyarország szociográfiáját kellett nyújtania élelmezési szempontból ahhoz, hogy a tényleges szükségletet az „élelmezés helyi színezete" alapján lehessen felmérni. A statisztikai eredmény korrektségét oly féltve őrző Keleti inkább lemondott volna sokáig érlelt tervének megvalósításáról, mint hogy ilyen téren engedményt tegyen. Végülis egy szerencsés konstellációnak köszönhető az élelmezési statisztika létrejötte: Keletinek alkalma nyílt, hogy a birtokkataszteri munkálatokra kirendelt hatalmas apparátusból építse ki gyűjtőhálózatát. A kataszteri rektifikációk végrehajtása során a történeti Magyarország 03 vármegyéjének 248 kataszteri járásában egy-egy becslőbiztos hosszabb időn át behatóan tanulmányozta a helyi gazdasági és társadalmi viszonyokat, s emellett nem nagy munkatöbblettel megválaszolhatta Keleti kérdéseit is. A kataszteri apparátusnak az anyaggyűjtéssel való megbízására Keleti első javaslatát 1876-ban, a munkálatok megindultakor tette, 1879-ben a pénzügyminiszter elrendelte az adatgyűjtő kérdőív összeállítását és 1880—1884 között megtörtént az anyaggyűjtés. A felvétel részletessége érdekében a kataszteri járásokat tovább bontották, az élelmezés jellege szerint 733 községcsoportot állítva fel, melyeknél azután mindig a megfelelő kulcs szerint történt meg a becslés. 7 Számítási eredményeit Keleti megyei végösszegekben és átlagokban közli, csupán a városi fogyasztást tárgyalja külön is kiemelten. 8 Az, hogy a végső soron elnagyolt megyei adatok is árnyalt képet adnak a területi viszonyokról, a táji tagozódásról, érzékeltetve a regionális eltérések arányait, a felvétel józan megvalósításának tudható be. Keleti kérdőíve differenciált leírást kívánt, de nem követelt olyant, amire az adatgyűjtők ne adhattak volna egyértelműen és határozottan választ. Az adatközléshez gyakorlatilag csak helyismeret és némi, nem irreálisra szabott kikérdezés kellett. Az adatfelvevők egy-egy megye területén nem dolgoztak egymástól függetlenül, tehát bizonyos kontrollon az anyag már automatikusan átment, mielőtt a statisztikai hivatalhoz érkezett. Magát a becslési eljárást, a munka során felhasznált összehasonlító anyaggal együtt, Keleti részletesen ismerteti. Nem volna érdektelen megvizsgálni, hogy az egykorú élelmiszerkémiai ismeretek mennyiben bizonyultak fogyatékosnak Keleti céljához és ebből mit egyenlített ki a fogyasztás minőségi összetételének ismerete. A statisztika forrásmunkaként való felhasználása szempontjából azonban ennek nincs jelentősége ; sokkal inkább az látszik szükségesnek, hogy felfigyeljünk Keleti kisegítő forrásainak sorozatára, általában a kezén átmenő anyag összetételére, kiterjedésére. A valóságból vett tények és a valóságból merített szempontok szigorúan rendezett összjátéka az, ami óhatatlanul lenyűgözi Keleti művének késői felhasználóját. A kritikai kérdésekre, melyeket kötelességszerűen tesz fel, a választ rendszerint Keleti maga adja meg. Számszerű eredményeit nincs sem módunk, sem okunk kétkedéssel fogadni: módszerének megismerése döntötte el, hogy milyen mértékben építsünk rájuk. S ha Keletit eddig mint nagyformátumri anyagközlőt tiszteltük 7. Uo. 13. p. Ugyanitt közölve az anyaggyűjtés kérdőíve; az anyagból adott szemelvények 45 — 62. p. alatt. 8. Az élelmezési statisztika munkálatai során járásonkénti részletességgel készült térképek közül a halfogyasztás fejenkénti átlagát bemutató lap van közölve. A Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárában őrzik azokat a befejezetlen kéziratos munkatérképeket, melyeket Keleti kartográfus munkatársa, Hätschele Ignác készített a búza-, rozs- és kétszeres-, kukorica-, árpa- és zabkenyér fejenkénti átlagfogyasztásának járási átlagai alapján. Hat megye: Pest, Vas, Nyitra, Zemplén, Udvarhely és Krassó-Szörény van rajtuk kidolgozva, a megyei átlagokat közlő kiadott térképekkel azonos módon.
