Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Timár Eszter — Veress Éva: A kenyérfogyasztás statisztikai becslése

A KENYÉRFOGYASZTÁS STATISZTIKAI BECSLÉSE (KELETI KAROLY ÉLELMEZÉSI STATISZTIKÁJÁNAK NÉHÁNY GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULSÁGA) TIM ÁL ESZTER—VERESS ÉVA I. . Gyakorlati munkában felhalmozott tapasztalat, az ország mezőgazdasági termelésének beható ismerete, a gazdasági viszonyok áttekintésében való jártasság, józan megfontoláson nyugvó metodikai biztonság adhatott bátorságot Keleti Károlynak ahhoz a páratlan vállalkozáshoz, melynek eredményeként 1887-ben közreadta Magyarország mindmáig egyedülálló országos élelmezésstatisztikai felmérését.

1 Munkájához a maga korában merész becslési rendszert alakított ki és nem táplált illúziókat a várható eredmény felől; művét kísérletnek tekintette, az utókortól várva helyreigazítást és folytatást. Annak azonban tudatában volt, hogy egy problematikus műfajban az elérhető maximumot teljesítette, amikor módszerét a mű zárszavában így foglalta össze: „ha tudjuk, hogy mennyi kell az embernek a megéléshez és azt tudjuk, miből él meg, azt is megállapíthatjuk, legalább a valóságot nagyon megközelítőleg, mi és mennyi egy ország élelmezési fogyasztása'".

2 A gazdaságtörténet aktuális vitáiban élő kutatót a tárgyi eredménynél nem kevésbé érdekli a módszer, mellyel a múlt század második felében oly sok, eddig túl nem haladott teljesítmény született. Ez esetben az eredmény a történeti Magyarország élelmezési viszonyainak differenciált és feltétlen történeti hitellel bíró leírása, mely — már Keleti közgazdasági érdeklődése folytán is — lényegesen többet mond a dualizmus első évtizedeinek gazdasági életéről, mint amennyit közvetlen célja diktált. Kortörténeti jelentőségén túlmenő értéke --a gazdaságtörténet számára —• abban van, hogy a felvétel olyan átmeneti állapotot tükröz, mely mind a megelőző, mind a későbbi fejlődés lényeges elemeit tartalmazta, tehát minden irányban alapvető összehasonlító bázist nyújt. E bázis hasznosításának elemi kritikai előfeltétele, hogy állást foglaljunk a forrásmunkában alkalmazott módszer ügyében. Keleti statisztikája ugyanis teljes egészében becslési eredmények összessége, melyet Keleti maga azért fogadott el — hangsúlyozva munkája kísérleti voltát —, mert „eredményei nagyban és egészben összevágnak a mindnyájunk által ismert tényekkel és viszonyokkal".

3 Más kortársak munkáit is figyelembe véve, Keleti az emberi szervezet tápanyagszükségletét tette becslései alapjává. Ezzel olyan kiindulópontot választott, mely azóta az élelmiszerfogyasztás becslésénél a legcélravezetőbb kiindulásnak bizonyult. Ezt a becslési elvet azonban olyan adatfelvételi rendszerrel kötötte össze, 1. Keleti Károly: Magyarország népességének élelmezési statistikája physiologiai alapon. Bp. 1887. Athenaeum. V + 363 p. +17 térkép és grafika. 2. Uo. 165. p. 3. Uo. előszó III. p.