Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Matolcsi János: Híres versenylovak csontozatának sajátosságai
Ami a láb középcsontok vastagságát illeti, erről a diaphysis szélességének és a csont hosszúságának egybevetésével kaphatunk képet. Kincsem metacarpusának az így kapott karcsúsági jelzője 12,3, The Skipperének 13,5, Buccaneerének 14,4. Ha az értékeléshez Brauner kategorizálását 76 vesszük alapul, akkor azt kell mondanunk, hogy Kincsem igen vékony lábú, The Skipper és Buccaneer viszont valamivel vastagabb, de besorolásuk szerint szintén vékony lábú állatok voltak. A hátulsó végtagnak a mozgásban való szerepét valamennyi szerző kiemeli. Ezt a szerepet Ocsag igen szemléletesen fogalmazza meg: „A törzs hátulsó része a ló erőforrása. A test előrevitele az itt kialakuló erők nagyságától függ. Ezt pedig jelentősen befolyásolja az emelőszerkezet nagy csontjainak hossza, kedvező szögellése és izmoltsága". 77 Nos, a mi lovaink valóban nagy femurral és tibiával rendelkeztek, amely megmutatkozik a végtag, pontosabban a hátulsó három nagy csöves csont összhosszához és a metatarsus III. hosszához viszonyított arányszámok nagyságában is. A végtag összhosszában a femur 38,4—38,5%-kal részesedik, s ezek az arányok kétségtelenül hosszú femurokról tanúskodnak, mégsem sorolhatók a szélsőségesek közé. Bármennyire is kerülni akarjuk a három kiváló lóegyed csontjainak a subfossilis lócsontokkal való összehasonlítását, mégis meg kell jegyeznünk, hogy a három femurnak a metatarsus III.-hoz viszonyított hosszúságára kapott 14(5,2, 147,2 és 145,l-es mutató közül az első a szkíta lovak legalacsonyabb viszonyszámával egyezik meg, a harmadik, The Skipperé pedig még annál is jóval alacsonyabb. 78 A viszonyszámok érzékeltetik továbbá a tibia relatív hosszát, de szélsőségesen magas értékekről itt sem beszélhetünk. Végeredményben azt mondhatjuk, hogy a hátulsó végtag csontjai közepes arányban részesedtek a végtag rendkívüli hosszúságában. Ali ez a megállapítás a metatarsus III.-ra is, bár a hátulsó lábközépcsontok hosszúságát illetően jelentős eltérés van a három egyed között, mert amíg Kincsemnél a metatarsus III. 18,26%-kal haladja meg a metacarpus III. hosszát, addig Buccaneeré 16,80%-kal, The Skippernél pedig ez az arány csak 16,13%. Buccaneerrel kapcsolatosan Halász megjegyzi, hogy e kiváló lovat egész versenykarrierje alatt egy jelentős csontkinövés akadályozta s ebből arra következtet, hogy a mén sokkal nagyobb versenyképességekkel rendelkezett, mint ami a teljesítményeiből kitűnik. 79 Sajnos a jelentős csontkinövés helyét nem nevezte meg, így azt a csontváz vizsgálata során hiába kerestük, ha csak nem a hiányzó calcaneusok, kapocscsontok vagy egyenlítőcsontok valamelyikén kellett volna keresnünk. A meglevő végtagcsontok közül elváltozásokat csak a metacarpuson lehetett észlelni. A bal oldali metacarpus III. és II. ugyanis összenőtt s a kettő határán a diaphysis proximalis végénél mogyorónyi kinövés, a diaphysis mediolateralis oldalának közepén szintén az említett két csont összenövése folytán csonttöbblet és deformálódás látható. A jobb oldali metacarpus mediolateralis oldalán ugyanilyen jelenséggel találkozunk, bár a folyamat nem látszik olyan előrehaladottnak, mint a bal oldalin. Mind a bal oldali, mind a jobb oldali diaphysis distalis végén kismértékű csontsarjadzás figyelhető meg. Ezeknek az elváltozásoknak időbeli kezdete nem állapítható meg, azonban az említett kinövések öregkorinak tűnnek és aligha akadályozhatták a versenyéveiben még fiatal Buccaneert. 76. Brauner, A. A.: az 55. jegyzetben i. m. 106 — 108. p. 77. Ócsag I.: a 70. jegyzetben i. m. 193. p. 78. Bökönyi S.:Les chevaux scythiques du cimitière de Szentes-Vekerzug. Acta Arch. Hung. 1952. 173 — 183. p. — US.: Les chevaux scythiques de Szentes-Vekerzug. II. Acta Arch. Hung. 1954. 93 — 114. p. — £7ő.: Szkif'szkie losagvi iz magilnvika v Szentes-Vekerzuge. III. Acta Arch. Hung. 1955. 23-31. p. 79. Halász Oy.: a 10. jegyzetben i. m. 54. p.