Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Matolcsi János: Híres versenylovak csontozatának sajátosságai

Os coxae Kincsem Buccaneer The Skipper cf 9 cf The Skipper cf Külső csíposzögletek közötti szélesség 525,4 498,0 495,5 Aeetabuluraok közötti szélesség 279,0 263,4 263,2 Szélesség a nagyobb ülőcsonti bevágásnál 223,3 200,0 172,5 Legkisebb szélesség a kisebb ülőcsonti bevágásnál 145,5 130,0 112,0 Ülőgumók közötti szélesség 251,5 237,7 Csípőcsont szárnyának legnagyobb szélessége 321,0 302,8 281,2 Csípőcsont testének legkisebb szélessége 45,8 51,0 56,2 Csípőesont hossza 335,5 311,0 314,7 Ülőcsont hossza 196,0 203,0 195,0 Symphysis hossza 199,2 187,5 212,0 Acetabulum hossza 78,2 71,4 77,0 Foramen obturatum hossza 88,8 87,7 89,0 medencecsont acetabulum előtti része, a tulajdonképpeni csípőcsont Kincsem medencecsontjában jóval hosszabb, mint a ménekében és kereken 7%-kal haladja meg mind a Buccaneerét, mind a The Skipperét. Lovakon a csípőcsont és az ülőcsont esetében az 5: 3 arányt tartják kedvezőnek, de jelen esetben ez az arány csak megközelítőleg áll fenn, mert Kincsemnél 5: 2,9, Buccaneernél 5: 3,3, The Skippernél 5: 3,1 körül van. A lovak végtagcsontjainak nagyságát, arányát subfossilis anyagra vonatkozóan gyakran tárgyalja a háziállattörténeti irodalom, így azok elemzésének módszere viszonylag a legkialakultabb. Hazánkban Bökönyi dolgozatai,

60 a külföldi szerzők közül pedig főként Gromova,

61 Nobis,

62 Lundholm,®

3 Calkin,

M Müller

6

* tanulmányai tartalmaznak recens lovak vizsgálatánál is jól hasznosítható eljárásokat. A jelen tanulmányban szintén ezeket az eljárásokat alkalmazzuk, kiegészítve a recens lovak végtagcsontjainak arányait mutató csontkarakterisztika-vizsgálattal. A nagyságot illetően azt kellett megállapítani, hogy Buccaneer végtagcsontjai — az állat marmagasságával összefüggésben —• minden esetben rövidebbek Kincsem csövescsontjainál. Másrészt azzal az érdekességgel találkozunk, hogy Kincsem radiusa, femurja, tibiája és metatarsusa hosszabb, mint The Skipperé, ezzel 60. Bökönyi S.: Les chevaux scytiques de Szentes-Vekerzug. II. Acta Arch. Hung. 4. köt. Bp. 19.74. 173 —183. p. — Uő. : Angaben zur Kenntnis der eisenzeitlichen Pferde in Mittel- und Osteuropa. Acta Arch. Hung. 16. köt. Bp. 1964. 227 — 239. p. — Uő.: Horse Skeletons from the Cemetery at Hana. Acta Arch. Hung. 19. köt. 1967. 414 — 421. p. 61. Gromova, V.: O szkelete tarpana (Equus caballus Gmelini Ant.) i drugih dikih losadej. In: Biologija, biogeografija i szisztematika mlekapitajuscsih SzSzSzR. Moszkva, 1963. 10 — 61. p. 62. Nobis, G.: Beiträge zur Abstammung und Domestikation des Hauspferdes. Zeitschrift für Tierzüchtimg und Züchtungsbiologie, Vol. 64. 1955. 63. Lnndholm, B.: Abstammung und Domestikation des Hauspferdes. Zoologiska Bidrag fran Uppsala. XXVII. 1949. 64. Calkin, V. I.: K izucsenyiju losadej iz kurganov Altaja. MIA No 24. Moszkva. 1952. 147 — 156. p. 65. Müller, H. H.: Bestimmung der Höhe im Widerrist bei Pferden. Jahresschrift für Mitteldeutsche Vorgeschichte. No 39. 1955. 240 — 244. p.