Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Nováki Gyula: Törkölyverem Pásztón a XVIII. század második feléből
A boltozat külső felülete és a csúszda felső része a felszín alatt 10—20 cm-re van, tehát a teljes vermet a föld alá építették. Oldalt ásott kutató árkainkkal nyomát sem találtuk föléje vagy melléje épített esetleges épületnek, tehát önálló építménynek tekinthető. Oldalfalai teljesen zártak, esetleges befalazott bejáratnak nyoma sincs, a csúszda is keskeny erre a célra. Csakis a leszakadt boltozati részben lehetett a lejárati aknanyílás, ennek méretére és alakjára azonban semmi adatunk sincs. Az egész vermet föld töltötte ki. Ennek egy részét 1963-ban megbolygatták, de az ép boltozati rész alatt a föld egynegyede még érintetlennek látszott, ugyanígy az alján levő 10—20 cm vastag rész is kevés helyen került még feltárásra. A földben össze-vissza hevertek a leszakadt boltozat téglái. A még meg nem bolygatott töltelékföldben sok mag volt, ugyanígy az oldalfal vakolatához hozzátapadva is, egészen a boltváll magasságáig. A verem alját 5—10 cm vastagságban sárgás, növényi eredetű, morzsalékos törmelékes réteg borította, ebben különösen sok mag volt található. Ebből a rétegből is tettünk el mintát, valamint sok magot válogattunk ki a helyszínen későbbi vizsgálatok céljaira. A magvakat Patai/ Árpád vizsgálta át. A részletes feldolgozásuk még nem történt meg, előzetesen a következőket állapította meg: a maganyag 95%-át bortermő szőlő (Vitis vinifera L.) alkotja. A magvak barnásfekete színűek, jó megtartásúak, csak kis részük korrodált. A maganyag kb. 5%-át különböző gyümölcsmagvak jelentik, így cseresznye-(Cerasus avium (L.) Mönch.) csontárak, szilva- (Prunus sp.) csonthéj töredékek, jó megtartású szeder- (Rubus sp.) magvak, hat darab pedig a dinnyeféléket (Cucumis sp.) képviseli. A veremben korhatározó lelet nem volt, mégis építésének, és használatának idejét elég jól meg tudjuk közelíteni. Az a körülmény, hogy az elpusztult templom ÉNy-i sarkába esik, a legkorábbi lehetséges időpontot határozza meg. A templom a XVII. sz. végén már romos volt, de 1764-ben hat pillér és egyes falrészek még mindig álltak. Nem tudjuk, hogy a templom melyik részének maradványai voltak ezek, de aligha hihető, hogy a templomrom területébe beleépítettek volna egy gazdasági jellegű vermet. 1779-ben az alapfalakat kiszedték építkezés céljaira 4 , ekkor tehát a falak már nem álltak. A verem építési idejét ezek alapján legkorábban az 1770 körüli évekre tehetjük. A verem 1844-ben már biztosan használaton kívül volt, sőt bizonyára be is temették. Ebből az évből ugyanis egy részletes térkép maradt ránk Pásztó városáról, melyen a ma is álló barokk apáti rezidencia mellett fákkal beültetett díszkert alaprajzát láthatjuk, ami az egykori templom és a ma álló két iskolaépület területét, valamint a verem környékét is magába foglalta 5 (4. ábra). A kert kialakításának idejét nem ismerjük, bár az apáti rezidencia szomszédságában már 1802-ben kertet említenek,*' de hogy ez díszkert volt-e, nem tudjuk. Tekintve, hogy a XIX. sz. elején az apátság bérlet útján hasznosította a korábbi majorságot, feltehetően a vermet a kertben megszüntették, bár ennek időpontját nem ismerjük, tény az, hogy az 1844. évi térkép szerint a verem helyén angol park jellegű díszkert terült el. A kertet egyébként még 1874—1875-ben is említik, amikor ebből az apátság 26 öl szélességű területet enged át iskola céljára, amely ebben az évben fel is épült. 7 Utóbbi adat annyiban érdekes számunkra, hogy 1844 és 1874 között a kert megvolt, ettől kezdve pedig iskolaudvarnak használták ezt a részt, tehát egyik esetben sem lehet 4. Genlhon í.strchi: Nógrád megvo műemlékei (Magvarország Műemléki Topográfiája 3.). Bp. Í954. 328. p. 5. Heves Megyei Levéltár, Eger. U. 287. 6. Békefi Rémig: A pásztói apátság története. 2. köt. Bp. 1900. 521. p. 7. Érseki Egyházi Levéltár, Eger. 1470. cs. 1320/1874 és 66/1875. 12* 179
