Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Takács Imre: Az erdészet fejlődése Magyarországon 1880-ig a jogszabályok tükrében
kihasítani. 59 így a volt úrbéresek tulajdonosai lettek azoknak az erdőknek és nádasoknak, amelyeket faizás-, ill. nádlásképpen az úrbéri telek után mint illetményt kaptak. 60 Az osztrák erdőtörvény értelmében tilos volt erdőtelket a faültetéstől elvonni és más célra használni; az újonnan kivágott erdőrészeket legfeljebb öt év alatt fával ismét be kellett ültetni; tilos volt az erdőt pusztítani, vagyis úgy kezelni, hogy a fatermelés veszélyeztetetté vagy lehetetlenné váljék ; tilos volt az olyan erdőkezelés, hogy azáltal a szomszédos erdő szélnek legyen kitéve; sarjerdőben tilos volt a legeltetés. Védte a törvény az erdőket a tűztől, a rovaroktól és az illetéktelenek kártevéseitől. Evégből az erdők védelmére szükséges személyzet alkalmazása iránt is rendelkezett. Az abszolutizmus ideje alatt a kincstári mező- és erdőgazdasági birtokok Magyarországon is ugyanúgy, mint Ausztriában, a kerületi pénzügyigazgatóságok kezelésében állottak. 61 Az állami beavatkozásnak tág kajput nyitó 1852. évi osztrák erdőtörvény az aprólékosságig menő rendszerességével s az erdészetnek a kamerális gazdaságba történt beillesztésével tűnt ki. Rendelkezései megakadályozhatták vagy legalább is számottevően lassíthatták volna az erdők irtását, ha ezt a törvényt Magyarországon végrehajtják. Ez azonban a nemzetnek az osztrák eredetű intézményekkel szemben tanúsított passzív ellenállása folytán alig történt meg, az osztrák erdőtörvény nálunk nem tudott meggyökeresedni. A 18 évi osztrák uralom ideje alatt is javában rongálódtak, pusztultak erdeink; hazánkban az abszolutizmus nem fejtett ki feljegyzésre érdemes erdőgazdaság-politikai tevékenységet. A jobbágyság felszabadítása az erdőhasználatot is új alapra helyezte. Forgótőke hiányában a gazdasági élet megváltozott rendjébe lépő földbirtokosok a szolgalmi jogi kötöttségtől szabadult erdőkben felhalmozott fatőke pazarlásával igyekeztek anyagi helyzetükön könnyíteni. 62 Másrészt az úrbériség megszüntetése következtében a múlt század ötvenes—hatvanas éveiben kiterjedt erdők kerültek a para sztság korlátlan tulajdonába. Az erdővagyon konzerváló kezeléséhez nem sokat értő volt jobbágyok csakhamar megkezdték a volt lirbéri erdők felosztását, azaz egyéni magántulajdonná átalakítását, majd a szántóföldi művelésre alkalmas talajon álló erdők gyökerestől való irtását, ami rövid idő alatt rendkívüli méretet öltött. 63 De a parasztság meghagyott, alacsony termelékenységű erdeiben is ésszerűtlen fakitermelés folyt. Ezért és a hatósági vagy onfel ügyelet lazasága miatt azok jelentékeny része hamarosan majdnem a végpusztulás sorsára jutott. A faállomány kitermelése után továbbra is erdőgazdasági művelésre fogott területeket pedig — főként a későbbiek során — a rendszertelen és mértéktelen legeltetés tette tönkre. Az állatok a sarjakat és a csemetéket lelegelték, letördelték s utána a terület sok helyen elkopárosodott. 64 Minthogy továbbá, kivált az ország keleti felében, a mel59. Az 1853. március 2-án kelt császári patens különösen az erdei haszonvételek, az 1853. július 5-i patens pedig az erdei szolgalmak rendezése és megváltása iránt rendelkezett. 60. A pátensnek ezeket a rendelkezéseit méltatja Matlekovits Sándor: Magyarország törvényei s országgyűléseinek működése nemzetgazdasági tekintetben, különösen a 18-dik század óta. Pest, 1865. 109-110. p. 61. Reichs-Gesetz-Blatt 1852. évf. 250. sz. és 1857. évf. 121. sz. 62. A történeti múlt. Erdőgazdasági Kísérletek. 1927. évf. 105. p. 63. A közlegelők felosztásánál és feltörésénél is lényegében hasonló folyamat ment végbe. 64. V. ö. : „A fejsze után jött a legelő marha, s mikor amaz a múlt drága termését s megtakarításait olcsó pénzért, s a közeli fapiacznak folytonos elárasztásával kizsákmányolta, emez a fiatal erdők tuskóiból eredt sarjaknak, s a korosabbak maghullásából eredt csemetéknek lerágásával a jövő reménységét tette tönkre." Bedő Albert: Erdészet. In: Magvarország földmívelése. Bp. 1896. 776. p.
