Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Takács Imre: Az erdészet fejlődése Magyarországon 1880-ig a jogszabályok tükrében

Az agrártermelés ágazatai közül legkésőbb az erdőgazdaság vált önállóvá, ami főként arra vezethető vissza, hogy a természetes úton létrejött erdőségek sokáig fedezték a faszükségletet. Ehhez képest a XIX. sz. elejéig általános szokás volt, hogy az erdőt a gazdálkodás valamely másik üzemágának vagy tőle merőben idegen célnak rendelték alá. így a kohók óriási tűzifa-szükségletét és a bányafát közvetlenül az erdőknek kellett szolgáltatniuk; a várak közelében az erődítéshez vágtak ki rengeteg erdőt; a földesurak elsősorban vadászati szempontból kedvelték erdeiket; az uradalmi jószágigazgatóságok pedig legeltetéssel, makkoltatással az állattenyésztés érdekének rendelték alá az erdőt, vagy tartalékföldnek tekintették azt, amelyet kiirtva, a szántóföld gyarapítható vagy ha kimerült, pótolható. A legtöbb magánuradalomban jóval később is a mezőgazdasági üzemmel egységes vezetés alatt, annak alája rendelt helyzetben tartották az erdőgazdaságot, annak ellenére, hogy már a XIX. sz. elején előfordult néhol, hogy az erdők jövedelmezőségének emelése vagy a rontott erdők jó karba hozatala végett külön erdészeti számadást vezettek.

39 Az erdőgazdaság sajátos követelményeinek felismerésében Magyarországon az állam járt elöl, amelynek főként az ország északi, keleti és déli részein már a XIX. sz. elején is hatalmas erdőgazdaságai voltak, s ezek bizonyos — korlátozott — önállóságot élveztek, ha nem voltak is függetlenek a mezőgazdasági kezelést intéző, fekvésük szerint illetékes állami jószágigazgatóságtól vagy az illetékes bányaigazgatóságtól.

40 Az a felfogás azonban, hogy az állam szerepe az erdészet különleges természeténél fogva nem merülhet ki abban a szükségszerű támogatásban, amelyet közérdekből valamennyi jelentős termelési ágazat védelme megkövetel, hanem jogosult legyen az állam mások erdőgazdaságának vitelébe is beleszólni, még távolról sem talált általános elismerésre. Ehhez képest csak kivételesen, ott alakult ki valamelyest rendezett erdőgazdaság hazánkban, ahol Mária Terézia 1769. évi erdőrendtartása kötelező erővel bírt (a korona- és a kamarai jószágokon s a szabad királyi városok erdeiben), vagy ahol a földesúr azt önként alkalmazta.

41 A most említett erdőkön kívül még csak a közalapítványi erdők részesültek valamiféle okszerűbb kezelésben, a többi erdő ellenben továbbra is nagyobbrészt a könnyelmű használat szomorú képét mutatta.

42 A kisebb összefüggő erdőterületeken, különösen az lírbéresek közös erdeiben, leginkább az egyre bonyolultabbá vált birtoklási viszonyok akadályozták az erdőgazdálkodás javulását.

43 ERDÉSZETÜNK AZ ELSŐ RÉSZLETES ERDŐTÖRVÉNYTŐL AZ ABSZOLUTIZMUS KORÁNAK VÉGÉIG A XIX. századforduló után az erdőügyek rendezésére irányuló kívánság mind határozottabb formában jutott kifejezésre. Amíg azonban Erdélyben —• mint láttuk — már 1791-ben törvény szabályozta az erdőgazdaságot, addig a tulajdonképpeni Magyarországon csak 1807-ben hozták „Az erdők föntartásáról" szóló XXL törvénycikket, bár az erdőirtás megakadályozására irányuló törekvés az 1790-es évek óta itt is szinte állandóan foglalkoztatta a közéletet. Az 1802-i országgyűlésen 39. Arató Gyula: Erdészet. Közgazdasági Lexikon. I. köt. Bp. 1898. 562. p. 40. A 27. jegyzetben i. m. 12-13. p. 41. Wenzel Gusztáv: az 1. jegyzetben i. m. 400. p. 42. Uo. 43. Arató Gyula: a 39. jegyzetben i. m. 562. p. 11* 16$