Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Takács Imre: Az erdészet fejlődése Magyarországon 1880-ig a jogszabályok tükrében
lete ezután azt kívánta, hogy az 1766. évi osztrák erdőrendtartás pontjait alkalmazzák Magyarországon is, de a helytartótanács ismét felírt az udvarhoz, ezúttal olyan értelemben, hogy a nemesi jogok sérelme nélkül az osztrák erdőrendtartást nem áll módjában kihirdetnie. Mária Terézia erre elállt attól a szándékától, hogy többi országának mintájára hazánkban is érvényre juttassa az osztrák erdőjogot, annál inkább követelte azonban az erdők okszerőbb használatának előírásait a magyarországi viszonyok figyelembevételével rendszerbe foglaló erdőrendtartás kiadását. Ugyanakkor az úrbéri szolgáltatások 1767. évi általános rendezésébe belefoglaltatta a jobbágyok faizási (más elnevezéssel: erdőlési, azaz az úrbéreseket a földesúr erdejében megilletett haszonvételi) jogának biztosítását és szabályozását. Az országos erdőrendtartás tervezetét a helytartótanács gazdasági bizottsága dolgozta ki 1769 elején. E mindössze 20 pontból álló, szűkszavú tervezetet csakhamar elejtették, és újnak készítésével az udvari kancelláriát bízták meg. Ez az 1766. évi, terjedelmes osztrák erdőrendtartást vette alapul, de a magyar szöveg rövidebb, világosabb és viszonyainknak jobban megfelelő lett. A királynő 1769. december 22-én adta ki Magyarország első országos erdőrendtartását, amelynek előkészítése során a megyéket véleményadásra hívták fel. A rendtartás kihirdetése előtt a helytartótanács még egyszer kifejtette a birtokosok erdőhasználati szabadságának korlátozása miatti fenntartásait, de újabb parancsra 1465/1770. szám alatt végrehajtás végett szétküldötte azt valamennyi magyarországi törvényhatóságnak. 29 A vágások és vágássorrend, az erdők felújítása, a fiatalosok nevelése és ápolása stb. tekintetében sok szempontból ma is helytálló útmutatásokat tartalmazó 1769. évi országos erdőrendtartás kiadása minden addigi intézkedés jelentőségét felülmúlta a magyar erdőgazdaság történetében. Jellegét tekintve ez a két fejezetbe sorolt, 55 szakaszból álló rendtartás nem volt királyi rendelet, inkább a tanítás álláspontjára helyezkedett, de így felelt meg az akkori magyar közjognak. Ellenkező esetben valószínű, hogy a nemesi előjogok védelmében kiváltotta volna a megyéknek az erdők ügyére káros ellenállását, bármennyire anakronisztikusak voltak is azok a privilégiumok a XVIII. sz. második felének európai nagy kultúrnemzetei szemléletében, így azonban az erdészeti tudomány korabeli fejlettségéhez mérten teljes szakmai tájékoztatást nyújtó erdőrendtartást a törvényhatóságok nemcsak elfogadták, hanem a vártnál pontosabban végre is hajtották. :i0 P]gyik praktikus ajánlása volt a rendtartásnak pl. az, hogy a fakitermelés kezdete arra az időre essék, midőn a fák levelei lehullottak és a fák a földből már nem húzzák fel a tápláló nedvességet. Eszerint a tűzifát november elejétől vagy közepétől február végéig kell vágni, mert e hónap eltelte után kezdik a fák felvenni a talaj nedvességét. Az építési fa levágására pedig december és január hónapok a legalkalmasabbak, de csak száraz helyen való építkezés esetében. Vizes talajra kerülő épülethez zölden, nedvességgel telten célszerű a fát kitermelni, mivel az ilyen fa idegen nedvességet nem vesz fel. Vizes talajon tehát az tartósabb lesz, mint a szárazon kivágott fa. 'Palán legfontosabb volt az erdőrendtartásnak az az ajánlása, hogy minden megyében az erdőgazdasági rend megtartásának ellenőrzésére szakembereket alkalmazzanak, aminek több megye azonnal eleget is tett. 31 A szabad királyi városok 5308/1770. helytartó29. A 3. jegyzetben i. m. XXVII. p. 30. Az országos erdőrendtartás külföldi publicitásáról a „Holz- und Wald-Ordnung für das Königreich Hungarn (Pressburg, 1770.)" c. kiadvány gondoskodott. 31. Arató Gyula: a 2. jegyzetben i. m. 8. p.
