Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

N. Kiss István: A paraszti földvásárlás és kölcsönügylet kérdéséhez

nelem egyik fontos gazdasági-társadalmi hatóerejének számít, jelentőségét és súlyát azonban mindeddig csak hozzávetőlegesen sikerült tisztáznunk. Rá kell végül mutatnunk arra, hogy az elmúlt évek során közzé tett városi könyvek anyagában az általunk elemzett példákkal rokon esetek tucatjaival találkozhatunk. Sárospatak városi könyvéből, az 1579 és 1699 közötti időszakból, 253 iratot adtak közre, ebből a szorosan vett szőlőbirtok-forgalommal kb. 180 irat foglalkozik.

23 Megoszlásuk a következő : zálog-ügylet 27 irat adásvétel 94 irat csere (ráfizetéssel) 20 irat tiltakozás, korlátozás (rendszerint kölcsönökkel kapcsolatban) 7 irat osztály, örökség, vér joga 32 irat 180 irat A hódmezővásárhelyi városi könyvben fennmaradt paraszti végrendeletek ugyan nem olyan régiek (XVIII—-XIX. szd.), mint a sárospataki jegyzőkönyvek vagy a tanulmányunkban idézett hagyatéki leltárak, anyagukban mégis jónéhány azonos típusú iratra akadhatunk. Szőlők örökítésével, adásvételével minden második, harmadik hódmezővásárhelyi végrendeletben találkozunk, de nem ritka a vásárlási hitelre (állateladás), ill. kölcsönre kihelyezett pénztőke felsorolása sem.

24 A szőlővásárlást és a pénzkölcsönzést mint a gazdagparaszti vagyonfelhalmozás eszközét és tárgyát, úgy véljük, már az eddigi kutatási eredmények alapján is a fejlődés lényeges és sűrűn előforduló tényezőjének tekinthetjük. ZUR FRAGE DES GRUNDKAUFES UND DES GELDLEIHGESCHÄFTES DER BAUERN (XVI -XVLT. JAHRHUNDERT) ISTVÁN N. KISS In der Agrar- und Sozialgeschichte Ungarns ist jenen Produktionsmitteln und Liegenschaften, überhaupt allen Gütern und Vermögen der Bauern außer Hufe, eine hohe Bedeutung beizumessen, die teilweise oder gänzlich nicht unter die gutsherrliche Gerichtsbarkeit fielen. Es handelt sich hier um jenen Faktor, der bei der Vermögensakkumulation der Bauern, beim sozialen Emporstieg der begüterten Fronbauern, oder beim Aufschwung der Warenproduktion der Bauern gleichwohl zu berücksichtigen sind. Leider ist das einschlägige Quellenmaterial stark verstreut. In der Frage des Bodenbestandes außer Hufe, oder der Geldleihgeschäfte unter den Fronbauern, sind wir auf zufällig auftauchende Daten angewiesen. Die Pacht und die Pfändung der zu den Hufen gehörenden Felder waren in den XVI — XVII. Jahrhunderten nicht selten. Und der Kurs des Kaufens und Verkaufens der Bodeäcker und Weingärten stieß sozusagen auf keine Hindernisse. Als Bauernbesitztum gänzlich freier Disposition wurde aber nur das Gut adeliger Herkunft angesprochen. Bereits im XVI. Jahrhundert wurde die Lage jener Bauern gesetzlich geregelt, die Besitzer um Geld gekaufter Adelsgüter waren (,.nonnulli plebeae conditionis homines, qui praedia nobilitaria pecuniis empta possideant

. . . "). Hie und da gelangte ein bedeutender Teil der steuerfreien Adelsgüter in Bauernhände (wie in einigen polnischen und ostdeutschen Ländern). 23. Komán János az 5. jegyzetben i. m. 24. Tárkány Szűcs Ernő (editor): Vásárhelyi testamentumok. Bp. 1961. 301., 305., 309., 326., 338., 339., 345., 366., 369., 379. és 400. p. 9 Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 129