Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában
miatt" igyekezett népszerűsíteni a gazdasági irodalom, bár egyelőre kevés eredménnyel. 223 A múlt századi napraforgótermesztéssel és olajának hasznosításával kapcsolatban szükséges megemlíteni a napraforgó és a többi termesztett olajosnövény viszonyát. A növénytermesztésben sajátos jelenség, hog}' egy új termesztvény más növényt vagy növényeket szorít háttérbe. 224 Amint korábban említésre került, a napraforgó majdnem egy időben vált olajosnövénnyé a repcével. A korábban olajat szolgáltató len és kender, szórványosan a mák művelése erre a célra a repcéből ütött jobb minőségű olaj elterjedésével csökkent, felhasználása kisebb méretűvé vált. A XIX. sz. első felében az ország uralkodó olajnövénye a repce lett, a korábban említett okok miatt. Főképpen világításra használták, „métsnek és mesterségekhez való" olajat adott. 225 A gazdasági írások szerint Magyarországon a XIX. sz. fő olaj adó növénye a repce mellett a napraforgó elsősorban az étkezési szükségletet fedezte, kezdetben ételbe, „eledelre való olaj"-ként számították. 226 A két olajosnövény között azonban a század közepén megkezdődött a versengés, amely fokozatosan a napraforgó javára dőlt el. A homokos talajon, ahol a repce nem sok haszonnal tenyészett, a napraforgó korán megvetette a lábát (Északkelet-Magyarország). 227 A napraforgó terjedését több tényező elősegítette. Elsősorban a repcetermés bizonytalansága. Már 1859-ben Békésből és Nagykunságból igen szomorú hírek keltek szárnyra a repce állásáról, mert rendkívüli méretekben pusztított a hernyó. „Ilyenkor, mikor legfőbb olajnövényünket veszedelem fenyegeti s zsákjaink üresen maradásától kell tartanunk, mindenkor kegyelettel emlékezem meg egy szintén nevezetes olajos növényről, a napraforgóról" — olvashatjuk egyik korabeli gazdasági lapunkban. 228 Ezenkívül több gazdasági kimutatást publikáltak, amelyek világosan bizonyították a napraforgó nagyobb jövedelmezőségét a repcével szemben. 229 A napraforgó térhódítása a repce hátrányára a világításban is egyre számottevőbbé vált. Egyik leírás bizonysága szerint világításra legjobban kedvelt virágolaj a napraforgóból került ki. 230 Olaja erre a célra annyira alkalmas, hogy Zichermann szerint „a nemrég felfedezett Petroleum mind a mellett, hogy igen olcsón megszerezhető, a napraforgó olajjal soha nem versenyezhet, mert a petroleum csak lámpába és égetésre való s kiállhatatlan nehéz és rossz szagú ; a napraforgó olaj pedig nemcsak lámpába való és minden rossz szagtól ment, hanem tisztán készítve ételbe is igen jó, olcsóbb lévén a disznózsírnál". 231 A napraforgóolaj azonban a század vége felé rohamosan népszerűvé váló petróleummal szemben nem mint szagmentes világítószer, hanem mint élelmiszer tartotta fenn magát. A repceolaj viszont mint kizárólagos világítóolaj egyre kevesebb háztartásban töltötte meg a mécseseket. Amint egy korabeli munka írja: „A világítógáz feltalálása és még inkább az amerikai kőolaj általános elterjedése, mely az olajat mint világítóanyagot teljesen kiszorítja, s azon felül a repce rovarellenségeinek feltűnő elszaporodása oly annyira csökkentették és kevéssé jutalmazóvá tették a repce termesztését, hogy 223. Rodiczky Jenő: i. m. (1899) 34. p. 224. Rodiczky Jenő: i. m. (1889). 225. Oergelyffy András: i. m. (1809) 68. p. — Tsötönyi Márton: i. m. 92. p. 226. Oergelyffy András: i. m. (1809) 67. p. 227. Zelizy Dániel: Debrecen egyetemes leírása. Debrecen, 1882. 616. p. 228. Falusi Gazda, 3. (1859) 140 — 141. p. — Az éghajlat nagyon mostoha a repcetermesztésre. A művelés módja is rossz. — Dieiz Henrik: A magyar mezőgazdaság kritikai elemzése. Bp. 1874. 370-371. p. 229. Tolnay: i. m. 141. p. — Zichermann Ignác: i. m. 122. p. 230. Tolnay: i. m. 140. p. 231. Zichermann Ignác: i. m. 184. p.
