Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában

speciális fajtává fejlődött, és olyan jelentőségre tett szert, amely egész világra szóló érvényű kultúrnövénnyé avatta.

143 A napraforgó kerti termesztésének idején már történtek kísérletek a maghaszon tulajdonképpeni kiaknázására, az olafnyerésre. Azonban az első próbálkozástól majdnem száz évnek kellett eltelnie, és számtalan gazdasági írásnak megjelennie, mire általánosan elfogadott olajosnövény lett, és a kertekből kitelepült a szántóföldre.

144 A napraforgóból Európában első ízben a XVIII. sz. elején préseltek olajat. Az angol Arthur Bunyan 1716-ban kért és kapott szabadalmat a napraforgóm ágból való olajnyerésre és különböző technikai célokra való felhasználására.

145 Bunyan szabadalmában a napraforgóból nyerhető olajkivonatot nagy nyereségnek tartotta a gyapjúmanufaktúrában, festő- és bőrmunkáknál és egyéb érdekelt személyek számára. A felfedező az előállított olajat csak ipari célokra tartotta alkalmasnak, bár megemlítette, hogy „a valódi angol magból jó, édes olaj préselhető", de felhasználását csak mint ipari nyersanyagot a szövő-, festő- és bőripar részére kérte. A napraforgóolaj alkalmazása étkezésre valószínűleg már ekkor felmerült, de amint André, E. rámutatott: a táplálkozás terén megjelenő újdonságokat mindig bizonyos bizalmatlansággal fogadják.

146 Valószínű, hogy ez okból a felfedezés az akkori időben nem keltett számottevő visszhangot, és semmivel sem járult hozzá a napraforgó mezőgazdasági jelentőségének növeléséhez.

147 Pedig Európa számottevő részének igen nagy szüksége lett volna használható, jóízű étolajat szolgáltató kultúrnövényre, mert a múlt század közepéig egyedül az olivából, olajbogyóból sajtolt drága, ún. provençal olajat voltak kénytelenek vásárolni erre a célra. Ez a szükség indította az erfordi Electoralis Scient. Akadémiát arra, hogy 1762-ben 100 Imperiális tallért érő arany pénzt tett fel jutalmul annak számára, aki a sárfű-, napraforgó-, belind-, kender-, mák-, tök-, repce-, répa-, fattyú len- és jóféle lenmagvakból sajtolt olajok közül valamelyiket arra vihetne, hogy az, mint a külső országokból behozatott jó faolaj, olyan vékony, tiszta, átlátszó, a szájnak és gyomornak annyira kedves és egészséges lenne. Mátyus István ez értesülését a század végén azzal egészítette ki, „hogy valaki azt még addig el-nyerte-volna, a'ról azután se ők, se mások nem emlékeznek".

148 A XVIII. században az első gyakorlati példa után csak szórványosan megjelenő ösztönzések keletkeztek a napraforgóból való olajnyerésre. így Lepehin oroszországi utazása idején 1768—69-ben azt javasolta, hogy termeljenek napraforgót az orenburgi steppes vidéken, mert jó olaj lesz belőle, szárát pedig tüzelőnek használhatják. Pállasz 1786-ban ugyanerre hívta fel a figyelmet.

149 A napraforgómagból való olajnyerés lehetőségéről Szaciperov 1779-ben az Akadémicseszkije Izvesztyijában értekezett.

150 Néhány év múlva Bolotov meg is próbálkozott az olajütéssel saját földbirtokán, de nem sok eredménnyel. Szevergin 1794-ben is csak feltételezte, hogy 143. Zimmermann, H.-G.: i. m. 12. p. 144. Rosenberg, Benno: i. m. 5. p. 145. Patent Nr. 408. Arthur Bunyan "How from a certaine English Seed might be Expressed a Good Sweet Oyle of great Use to all Persons concerned in the Woollen Manufacture, Painters, Leatherdressers c." London, 12. Sept. 1716. (Extracting Oil from the Seeds of the Sunflower) Patent Office, London. Közli: Rosenberg, Benno: i. m. 5. p. 146. André, E.: i. m. 19. p. 147. Zimmermann, H.-G.: i. m. 12. p. 148. Mátyus István: Ó- ós Űj Diaetetica. 4. Posonyban, 1789. 291. p. 149. Minkevics — Borkovszkij: i. m. 20. p. 150. Zsukovszkij, P. M.: i. m. 210. p. — Bálint Andor: i. m. 313. p. 7* 99