Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

P. Hartyányi Borbála—Nováki Gyula—Patay Árpád: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig

102. Székesfehérvár—Palotai út o. (Fejér m.) Kralovánszky Alán lakóház feltárása közben az L/2, sz. blokkban 2,3 m mélyen az alábbi XVII. századi magvakat tárta fel :

266 Árpa—Hordeum sp. 2 db. Az egyik szem toklászos, felfúvódott. Tengelye kissé görbült. Háti oldalán a tokiász töredezett. A csíra szabadon maradt, ép. A másik szem törött, csupasz, színe vörösesbarna. Búza —- Triticum sp. 3 db. Mindhárom különböző nagyságú. Háti részük domború, csúcsuk kissé sarkosan lekerekített. A hasi barázda a puffadás miatt szétnyílt. Hasi vonaluk egyenes, illetőleg kissé domború. Két azonos szemen a csúcsi pamat megmaradt. A csíra ép, két szemnél tokiászmaradvány borítja. Köles — Panicum miliaceum L. Egy liter. Legnagyobb része összesült és összecsomósodott. Kisebb része csupasz szemekből és széttöredezett toklászdarabokból áll. A tokiász érintésre a szemekről lepattogzik, és mögötte a felfúvódott, üreges, kissé gömbölyű szemek láthatók. A csíra kb. a fele a szemek hosszának, többnyire a szemre sült, kisebb részénél azonban kitört. Bortermő szőlő — Vitis vinifera L. 15 db. A magvak két típusba tartoznak. Az egyik típus teste zömök, alig hosszabb, mint széles. A köldök a test felső harmadában helyezkedik el. A mag a tengely irányában kissé megnyúlt ovális. A hasi barázdák szövetállománya kimaródott. A csőr középhosszú. Színük világosbarna, részben rászáradt bogyó hússzövetek fedik, melyek fekete színűek. A másik típus megnyúlt körte alakú, a köldök a test felső harmadában helyezkedik el. Fekete bodza —• Samhucus nigra L. 6 db. Hosszúkásak, laposak, háti oldalukon kissé domborúak. Felületükön szabályos elrendezésben harántráncoltak. A magvak tövében levő köldök helyén kis kerek lyuk látható. Színük sárgásbarna. Héla zab — Avena fatua L. 1 db. A szem a tokiászból kiesett, felületén a sérült tokiász töredéke látható. Hosszú, hát- és hasoldala kissé lapított. A hasi oldalán lévő sekély barázda felpuffadt. A csíra ép, csúcsán fényes fekete szőrpamat. Fehér libatop — Chenopodium album L. 44 db. Kerek, lapított magvak. Köldököblük sekély. Valamennyi sérült, felpuffadt, többségük a peremnél szétnyílt. 103. Szolnok—Gutenberg tér (Szolnok m.)

v Az egykori középkori vár területén 1952—53-ban építkezéssel kapcsolatban a felső égési rétegből Kaposvári Gyula XVI—XVIII. századi cserepekkel együtt magvakat gyűjtött be.

267 A középkori eredetű vár 1706-ban pusztult el véglegesen,

268 így a magvak feltehetően ebből az időből származnak. A lelet kb. 0,5 liter, 90%-a megszenesedett rozsból, 10 %-a búzából állt, kevés egyéb maggal keverve : Árp>a — Hordeum sp. 3 db. Toklászosak, felületük erősen sérült. Közönséges búza — Triticum aestivum L. Rövid, zömök, erősen sérült, felpuffadt szemek. Háti részük domború, csúcsuk sarkosan lekerekített. Hasi vonaluk egyenes, a hasi barázda sekély. Csírapajzsuk meredek. Búza — Triticum sp. A lelet kis mennyiségben feltűnően nagy (kb. kétszer nagyobb) búzaszemeket is tartalmaz, melyeknek külső formája is eltér az előzőktől. Aránylag hosszú lapos, egyenes oldalú szemek, csúcsuk sarkosan lekerekített. Hasi vonaluk homorú, hasi barázdájuk kissé ívelt. A csírapajzs lapos, ovális alakú. Néhány szem felülete finoman keresztbe ráncolt, többségük azonban sérült. Rozs •— Secale céréale L. Hosszú, vékony és rövid, zömök szemek vegyesen. 266. Kralovánszky Alán közlése. — A leletek a székesfehérvári István Király Múzeumban vannak. 267. Selmeczi László közlése. — A leletek a szolnoki Damjanich János Múzeumban vannak. 268. Komáromy József: Adatok Szolnok várának történetéhez. A Jászberényi Jászmúzeum Évkönyve. (1938—1943) 2. köt, 71—112. p.