Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Selmeczi Kovács Attila: A csűr szerepe Észak-Heves megye paraszti gazdálkodásában

A parádi völgyben az árpát ma is 13 kévés keresztekbe rakják. A századfordulón a búzát és rozsot szintén 13 kévés csomókban számolták. A megye keleti részén, az egri völgyben a kiscsomó 15 kévéből, a nagycsomó 18 kévéből áll. A századfordulón itt 15 kévés kereszteket raktak.

33 Egy átlagos méretű csűrben 50—60 kereszt gabona és 8—10 szekér takarmány fért el. A csűr fedelén kívül csak a szalmát tartották. A cséplés, nyomtatás után a rakodókertbe kazalba hordták, és onnan használták fel.

34 A csűr volt a gazdálkodáshoz szükséges eszközök legalkalmasabb tárolóhelye. A csűr alatt végzett munka eszközeit mindig a csűrben tartották. A termény berakodásához használt fa villákat, a kévehányó villát, a takarmány mozgatására alkalmas villát a berakott terménybe szúrták, hogy kéznél legyenek. A szemnyerés kézi eszközeit: a kézicsépeket a csűr oszlopait a felső gerendával ferdén összefogó gerendákra, kötésekre akasztották, a szűrügereblyét a felső gerendákra tették. A szórólapátot, felezőseprűt, szemtolót a csűrágból elrekesztett helyiségben, a garmadásban helyezték el. A szórólapátot sok helyen inkább a kamrában, búzásházban tartották a szemtisztítás után, mert a szem forgatására is használták. A csűr szérűjének egyik sarkába támasztották a takarításhoz szükséges szűrűseprűt, vaslapátot, vasvillát. Az eszközök tartására a csűr oszlopaira és gerendáira nagy fakampókat szögeztek.

35 A kampókra akasztották fel a kisebb méretű gereblyéket, a rudalókötelet, csigákat, a kaszákat pengéjüknél fogva. A kaszákat a csűr eresze alatt a felső gerendára akasztva vagy a kötésekre téve is tartották. A kaszatarisznya, a tokos a kaszapenge élesítésének eszközeivel a szérű alatt az egyik oszlopba vert szögön lógott. A nagyméretű tarlógereblyét, kobollót (Párád) a csűrszérű felső gerendájára tették, vagy a csűr eresze alá akasztották. A berakott termény elérésére szolgáló létra a szérű falának támasztva állt. Ha nem használták, akkor a csűr eresze alatt az oszlopokra erősített kampókon lógott (9. ábra). A csűr külső falára erősített kampók tartották a vendégrudakat, szekérrudat, tézslát. A csűr külső falán volt a szövéshez szükséges vetélőfa, vetőfa helye. A tavaszi használatig itt tartották. A szétszedett szövőszék keretét is erre a helyre akasztották. A csűr ága elé épített fiókok félereszes padlásterét szintén felhasználták a kisebb vagy használaton kívüli kézieszközök raktározására. Sarlókat, kiskapákat, ásó- és kapafejeket, ösztökét, szénavágót, körömfák&t stb. tartottak itt. A marokszedő kampókat a tető lécei alá dugták. A csűr nemcsak a kéziszerszámok, hanem a nagyobb méretű gépek, eszközök számára is védelmet nyújtott.

30 A szemnyerés végeztével a csűr szérűjét szárazhelyként használták. A szekeret mindig ide tolták be, hogy védve legyen esőtől, hótól. 33. A múlt századi gazdasági könyvek még általában 13 kévés keresztről írnak : Deretskei Fodor Géza: a 31. jegyzetben i. m. 82. p. — Korizmics László—Benkő Dániel—Moróez István: Mezei gazdaság könyve. Stephens Henry „The book of the Farm" czímű munkája nyomán a haza körülményekre alkalmazva. 4. kötet. Nyári gyakorlat. Pesten. 1856. 416. p. A 13 és 15-ös számolási rendszer az északi hegyvidéken sokáig fenntartotta magát. Jelenleg még Észak-Hevesben megvan. Vö. Balassa Iván: a 32. jegyzetben i. m. 423., 436—437. p. Borsodban és Abaúj megyében ma már 18 kévés kereszteket raknak. Gunda Béla: a 9. jegyzetben i. m. 58. p. Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben. Bp. 1964. 92. p. 34. Hasonlót Szlovákiából ír le: Bednarik, R.: Slowakische Volkskultur. Bratislava-Pressburg 1943. 174. p. 35. Borsodban hasonlóan használták a facsíírök oszlopaira szögezett kampókat (Gunda Béla : a 9. jegyzetben i. m. 48. p.) 36. Barabás Jenő: Zalai pajták. A Göcseji Múzeum Jtibileumi Emlékkönyve. 1950—60. Zalaegerszeg. I960. 285. p. — Chotek, Karel: a 20. jegyzetben i. m. 280. p. — Bednarik, R.: a 34. jegyzetben i. m. 174. p. — Manninen, I.: Die Sachkultur Estlands. Tartu. 1933. 2. kötet. 232. p.