Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Matolcsi János: Avarkori háziállatok maradványai Gyenesdiáson
felülmúlja az avarkoriakét, ebből mégsem vonhatunk le általános érvényű következtetést. A legfontosabb indexek áttekintése után nézzük a zápfogsor hosszának méreteit. Frank véleménye szerint a keleti fajták zápfogsora viszonylagosan rövidebb, mint a nyugati fajtáké, Nathusius viszont a keleti típusúak zápfogsorát tartotta hosszabbnak, míg Marek azt a nézetét hangoztatta, hogy a zápfogsor viszonylagos hossza alapján a típusokat elkülöníteni nem lehet. 27 Besskó 90 koponya adatait értékelve írta : „... az adatokból megállapítható törvényszerűségek éppen azt mutatják, hogy az arckoponya redukciójával nem tart lépést a zápfogsorok hosszának a redukciója, hanem minél kisebb aránylag az arckoponya, annál nagyobb lesz a zápfogsoroknak az alaphosszmérethez viszonyított hossza." 28 Ezen az alapon a honfoglaló magyarok lovainak egy részét keleti, egy kisebb részét pedig nyugati típusúnak minősítette. Az eddig publikált adatokat egybevetve nehéz volna éles határvonalat húzni az avarok és a honfoglaló magyarok lovai között, mint ahogy azokat nem lehet a szkíta lovakkal sem szembeállítani. A zápfogsor hosszméreteinek alakulása szemléletesen mutatja az egyes csoportok közel azonos nagyságrendjét és az arányok hasonló szélső értékeit (1. táblázat). A zápjogsor hossza 1. táblázat Csoport Hosszúság (mm) Az alaphossz %-ában Avar lovak Honfoglaláskori lovak Szkíta lovak 149—178 156—177 160—173 34,0—37,6 33,3—38,2 34,2—37,5 Az egyezőség valamennyi bemutatott csoport lovainak a keleti típushoz való tartozásával magyarázható, de ez korántsem jelenti, hogy e fő típuson belül nem volnának a földrajzi környezet, a tartási és a hasznosítási módok különbözőségéből adódó alkati eltérések. Az adatokból látható eltérések, esetenként pedig jellegzetes különbségek megmutatkoznak a mandibula, az atlas, az epistropheus, a lapocka és a végtagcsontok változó méreteiben, valamint a csontok egyes részeinek elütő arányaiban is. Ezekből a különbségekből azonban csupán a keleti típus variabilitására következtethetünk. A végtagcsontok egymáshoz viszonyított nagyságából kiindulva szoktak megállapításokat tenni a ló életmódjára vonatkozóan, jóllehet Nobis, 2s Müller, 30 Bökönyi 31 kétségbe vonják, hogy ilyen alapon elválaszthatók volnának egymástól a futó lovak és a lépésben járó lovak. A megkülönböztetés végett felállított Duerst27. Idézi Besskó J.: a 21. jegyzetben i. m. 112. p. 28. Besskó J.: a 21. jegyzetben i. m. 114. p. 29. Nobis, Q. :Zur Frühgeschichte der Pferdezucht.Die Pferde der Wikingerzeit aus Deutschland, Norwegen und Island. Zeitschr. f. Tierzüchtg. u. Züchtungsbiol. 76. köt. 1962. 140. p. 30. Müller, H. H.: Osteologische Untersuchung der Pferde von Grossörner-Molmeck vom Ende des 5. Jh. nach Chr. Wiss. Zeitschr. d. Martin-Luther-Univ. Halle-Wittenberg. 4. 1955. 671. p. 31. Bökönyi S.: a 3. jegyzetben i. m. 97. p.
