Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
P. Hartyányi Borbála—Nováki Gyula—Patay Árpád: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig
mm, vastagsága 2,44 mm, a csőr hossza 1,18 mm. A magvak többnyire szív alakúak. A mag teste ovális, felső széle tompa, sekélyen kétkaréjos. A köldök és a hasi barázdák jól megfigyelhetők. A csőr jól elkülönül a mag testétől. Szőlő — Vitis sp. 12 db mag. A csőr hosszúsága 0,3—0,7 mm. A magvak teste rövid, széles. Konkoly—Agrostemma githago L. 2 db. Az első ház leletével azonos. 97. Nyársapát (Pest m.) Bálint Alajos ásatása. XV—XVI. századi település 4. számú kétosztatú házának kisebbik helyiségében egy 1,30 m átmérőjű, 40 cm mély, hosszan ívelő és kitapasztott gödör fenekén néhány szem árpa volt. 259 98. Pamuk (Somogy m.) A volt „tiszti lakás", Berdár József házának tatarozásakor a falból magvak kerültek elő. A ház 1800 körül épült. 260 A magvak : Lóbab — Vicia Faba L. kb. 40 cm 3 . Tompán négyszögűek. A köldök a vastagabb oldal peremén helyezkedik el, megnyúlt ovális alakú, hamvasán fekete színű. Ek alakban összenyomott, oldalai behorpadtak. 99. Pécs—F'ostapalota (Baranya m.) Fülep Ferenc ásatása. 1963-ban a III. blokk déli végében a 2. számú kútból 420— 440 cm mélyen egy kisebb bronzedényre tapadva a XVI—XVII. századból a következő magvak kerültek elő: 261 Húsos som — Cornus mas L. Egy ép és egy csonthéjas mag. A kemény ép csonthéj 12,2 mm hosszú. Keskeny elliptikus, hengeres felülete érdes, a bronz edényről származó patina a csonthéj felületén megtalálható. A hosszirányban törött csonthéjból hiányzik a mag. Az egyik magrekesz jól látható. A csonthéj szöveti szerkezete a recens magvakéval azonos. Nemes szilva — Prunns domestica L. 8 db mérhető csonthéj és töredék. A csonthéjak edényoldalára tapadó fele nagyobbrészt elpusztult, miáltal a csonthéj belseje látható. A csonthéjból a mag hiányzik. Átlag hosszúság: 15,85 mm, átlagszélesség 9,81 mm. A csonthéj kerülékes, kissé megnyúlt ovális, alapi része kihúzott és levágott, csúcsa lekerekített. A hasi és háti élének íve alig különbözik. A hasi él jól kiemelkedő, domború. Ugyanitt 1964-ben a Sebészeti Klinika anatómiai épülete (Dischka Gy. u.) előtti ásatásnál a VII. blokk északi felében 225—250 cm mélyen egy XVI—XVII. századi leégett ház feltárásakor a következő, kb. egy liternyi mennyiségű mag került elő: 262 Közönséges búza — Triticum aestivum L. Valamennyi rendkívül puffadt, üreges. Háti részük domború, kissé ormós, a csíra felett valamivel magasabb. Hasi barázda a szemek többségénél szétnyílt. Csúcsuk sarkosan lekerekített. A szemek alapi része hegyes. A csíra legtöbbnél kiesett, helye látható. A csírapajzs a szemek többségénél meredek. Kisebb mennyiségben a lelet az előbbieknél kisebb nagyságú szemeket is tartalmaz. Ezek keskenyebbek, az alapi rész kiszélesedő, háti részük domború, a csúcs felé keskenyebb. A hasi barázda többségénél szétnyílt, a szem belső része 259. Bálint Alajos: A középkori Nyársapát lakóházai. A Móra Ferenc Múzeum Evkönyve. Szeged. 1960—1962. 60. p. 260. Draveczky Balázs közlése. —- A leletek a MgM-ban vannak. 261. Fülep Ferenc: RF (1965) 18. évf. 33. p. — Sz. Burger Alice közlése. — Aleleteka MgM-ban vannak. 262. Lásd 261. jegyzetet.
