Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Takács Imre: A mezőgazdaság irányításának jogforrásai, intézményei és szervei Magyarországon (1889—1919)

A mezőgazdasági termények, termékek és cikkek minőségi védelme Az 1895: XLVI. törvénycikk, illetve annak 38.280/1896. F. M. sz. végrehajtás rendelete tiltotta és kihágásnak (szabálysértésnek) minősítette a tej, vaj, túró, sajt, állati és növényi zsírok (olajok), gabona- és lisztneműek, tészták, méz, paprika, vető- és fűmagvak, takarmányok és trágyaneműek, valamint a földművelésügyi miniszter esetleges további rendeleteivel az említett törvény hatálya alá sorolt más mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisítását, illetve ilyeneknek hamisítottan való forgalomba hozatalát. A kapott felhatalmazás alapján a miniszter a következőkre terjesztette ki a szóban forgó kerettörvény hatályát ebben az időszakban : rézgálic (38.183/1900. F. M.), szárított tészták (40.800/1910. F. M.), tejpor (88.000/1913 F. M.), papírfonalból készült zsákok (91.300/1915. F. M.), élesztő (62.000/1916. F. M.), gyümölcslevek és szörpök (84.660/1916. F. M.), gyümölcsízek és gyümölcskocsonyák (130.910/1918. F. M.). Piacrendészeti szempontból fontos volt a törvénynek az a rendelkezése, hogy mint hamisítást büntetni kellett a védett termények stb. minden olyan megjelölését is, amely azok összetétele, minősége, származása tekintetében alkalmas lehetett a vevő megtévesztésére.

34 Utóbb a magyar kormány megállapodást kötött Ausztriával, amely szerint az osztrákok kötelezték magukat arra, hogy a mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának üldözésére ugyanolyan rendszabályokat vezetnek be, mint tette azt Magyarország. Egyébként a földművelésügyi miniszter az 1895: XLVI. törvénycikk revíziójára az előmunkálatok megindítását is elrendelte (94.800/1909. F. M.). A szőlőművelésnek a filoxera kártételei miatt bekövetkezett hanyatlása országszerte műbőrök készítéséhez, borhamisításhoz vezetett.

35 E visszaélések korlátozása végett alkották a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló 1893: XXIII. törvénycikket, majd midőn kitűnt, hogy annak 83.432/1893. K. M. sz. végrehajtási rendelete nem elég hatásos, a földművelésügyi miniszter szigorúbb végrehajtási rendelet kiadását (53.850/1897. K. M.) is kezdeményezte a kereskedelemügyi miniszternél, továbbá azon volt, hogy Ausztria a miéinkhez hasonlóan szigorú rendelkezéseket hozzon a bortermelés védelmére. A magyar borok iránti külföldi bizalom megszilárdítása végett a földművelésügyi miniszter egy évtized múlva újabb bortörvény alkotását is szorgalmazta, amely alkotmányos letárgyalása után mint az 1908: XLII. törvénycikk került az Országos Törvénytárba. Mind az említett termény- stb., mind a borhamisítás fennforgásának kérdésében többnyire a vegykísérleti, illetve vegyvizsgáló állomások adtak hivatalos szakvéleményt ; ezek működésének egyöntetűségét az 1897-ben szervezett Állandó Felülbíráló Tanács biztosította. Munkaügy Az 1897. évi alföldi és felsőtiszai aratósztrájkok, valamint az 1904/5. évi dunántúli gazdasági cselédsztrájkok hatására a földművelésügyi miniszter kezdeményezésére több törvény keletkezett a századfordulón (1898: IL, 1899: XLI. és XLII., 1900: XXVIII. és XXIX., 1907: XLV. t-cikkek) a mezőgazdaság különféle ágaiban foglalkoztatott munkavállalók és munkáltatóik közötti jogviszonyok szabályozásáról. Ezek közös jellemzője, hogy bizonyos rendet teremtettek a mezőgazdasági 34. Steinecker Ferenc: A hamisítások tilalmazása. Az 1895. évi XLVI. t-cikk magyarázata. Bp. 1916. 20—24. p. 35. Lónyay Ferenc: Szőlőmívelés és borászat. (Magyarország földmívelése. Bp. 1896. 680.p.)