Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Takács Imre: A mezőgazdaság irányításának jogforrásai, intézményei és szervei Magyarországon (1889—1919)

sek következtében mintegy 20%-kal növekedett. Az 1913. évi kataszteri felmérés szerint az ország földjének 94,9 %-a volt termő és csupán 5,1 %-a földadó alá nem eső, terméketlen terület. Mint több más országban, hazánkban is a könnyen tárolható és könnyen szállítható búza vetésterülete emelkedett leginkább. Az hódította el a termővé tett szűzföldeket és a megszüntetett ugarokat csaknem egészen. Ez a fejlődés a 90-es évek elejéig volt horizontálisan a legnagyobb: 1910-ben az összes szántóföldek 29,87 %-án arattak búzát, ami a nagyüzemek túlnyomó árutermelésével függött össze. Jelentősen gyarapodott a kukorica, burgonya, cukor- és takarmányrépa, lucerna, vöröshere vetésterülete is, az ugar pedig 1894-től 1913-ig 14,24 %-ról 8,1%-ra csökkent. A termőterület gyarapodásával nem tartott lépést a termésátlagok emelkedése. A búzánál az emelkedés 1890 után megtorpant azért is, mert az intenzíven kezelt nagyüzemekben az ipari növények, elsősorban a cukorrépa terjedése a búzát kevésbé jó talajú területekre szorította vissza. A rozs, az árpa, még inkább a zab, a burgonya és leginkább a kukorica termésátlagai viszont tovább emelkedtek. A hat főterményből hektáronként termett métermázsában: Búza Rozs Árpa Zab Kukorica Burgonya 1885—1890 11,9 9,4 10,2 7,9 12,2 57^2 1909—1913 12,6 11,7 13,3 11,1 17,2 79,7 A századforduló körüli években Magyarország szántóföldi növénytermesztése helterjesebbé vált, mint volt azelőtt. Ez azonban nem a művelési mód számottevő javulásában, nem is a talaj termőerejének rendszeres visszapótlásában,

8 hanem a termesztett növények nagyobb változatosságában, egyes ipari növények térhódításában jutott kifejezésre. A szántóföld 1913-ban a terület 44 %-át foglalta el. Kertészet Az 1894: XII. törvénycikk, valamint a 48.000/1894. F. M. és 71.743/1894. F. M. sz. rendeletek kötelezték a községeket, hogy legalább negyed kh területen faiskolát létesítsenek, és azt megfelelően berendezzék. Törvényhatósági szabályrendeletek határozták meg, hogy e faiskolákban a helyileg legjobban díszlő gyümölcs- és egyéb fafajok, illetve fajták közül melyeknek csemetéit termesszék. A községi faiskolák kezelését a járási faiskolafelügyelők ellenőrizték. 1902-től kezdve a Földmívelésügyi Minisztérium maga is tartott fenn faiskolákat, s ezekből ingyen vagy kedvezményes áron csemetéket és oltóvesszőket osztatott ki. 1909-ben Nagybányán gyiimölcsészeti védekezési állomást létesített; ezekben az években a kisebb anyagi erejű termelőknek szilvaaszalókat adott ajándékul, gyümölcsfeldolgozó gépeket kölcsönzött stb. A minisztérium kertészeti és gyiimölcsészeti osztálya élén álló országos gyiimölcsészeti és fatenyésztési biztos, valamint a kerületi gyiimölcsészeti és fatenyésztési felügyelők igyekeztek odahatni, hogy az országban okszerűtlenül termelt sokféle gyümölcsfajta helyett kevés, de jól bevált fajtákat termesszenek.

9 A zöldségtermesztés elterjesztését a 110.469/1910. F. M. és 17.264/1912. F. M. sz. rendeletek célozták. Budapesten Kertészeti Tanintézet (25.104/1894. F. M.), Baján kertészképző iskola működött, több polgári iskolában felnőtteket is kertgazdasági 8. Tor may Béla: Elmélkedés a mezőgazdasági egyensúlyról. Bp. 1894. 63. p. 9. Molnár István min. tanácsos nyugalombavonulása. Köztelek. 1913. 1167. p.