Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Mártha Zsuzsanna: A baromfitoll a magyar gazdasági életben századunk elejéig
Az első kizáróan baromfitenyésztésről magyar nyelven írt könyv szerzője, Lánghy megjegyzi, hogy a falusi asszonyok, ha költőpénzre van szükségük, a lúdtollat el is adják. 26 Balásházy „Okos gazda"-jában a tollról is megemlékezik, mint a lúdtenyésztés fontos termékéről. 27 Nagyváthy úgy véli, hogy „Jobb a' ludakat soha se mellyeszteni, kivált ha hizlalni akarjuk ; de ha kik ettől el nem állanak : ám melylyesszék esztendős koroktól fogva, Áprilisban, Júliusban és Szent Mihály napkor; de illyenkor őket jobban tartsák". 28 A múlt század közepén a haladni vágyó gazdáknak kedvelt olvasmánya: a „Mezei gazdaság könyve" a tolltermelésre vonatkozóan is tartalmaz gyakorlati tanácsokat. Leírja a tépés utáni tollkezelés szabályait és a tolltisztítás módját. 29 Dörgő Dántel 1885. december 12-én Bereczki Mátéhoz intézett levelében arról a megfigyeléséről számol be, hogy a Körös-parti városokban és falvakban a közlegelők felosztása előtt mindenütt virágzó lúdtenyésztés volt; a lúdfalkák tavasztól késő őszig kint éltek a vízen, és ezeket a félvad állatokat nem tépték. 30 A közlegelők felosztása következtében mindenütt megcsappant a vízibaromfi. Míg korábban a Nagykunságon is lúd- és kacsaseregek lepték el a legelők libalegelőnek elkülönített részét, s a vízibaromfi húsának, zsírjának, tollának értékesítése a szegény nép egyik fő kereseti forrása volt, addig a kilencvenes évek elejére kevesebb maradt meg belőlük. 31 Hogy a háziasszonyoknak milyen féltett tulajdona lehetett a tollas ágj'nemű, bizonyítja, hogy nem egy adófelügyelőségnél elrendelték: adótartozásért elsősorban a dunnafélék ellen vezessenek végrehajtást, mert így a legszegényebb nép is biztosan fizet. 32 A tollat azonban nemcsak ágyneműhöz használták. Sapkát, süveget, kalapot díszítettek vele, különösen falun a fiatalság ; házasembert az meg nem illetett. A régi időkben csak nemesember viselhetett daru-, sas- vagy kócsagtollat, mások baromfi- (kakas- vagy gácsér-) tollat tettek kalapjaik mellé. 33 Városokban a páva- és a fácántollon kívül számos formában a tyúk- és a galambtollat is felhasználták díszítésre. A divathoz igazodva gyakran megfestették, alakították a tollat. Egyik múlt század végi közlemény így szól erről: „. . .festés nélkül is, a maguk valóságában elég értéket képviselnek a tollak divatczikkeinken, . . .A különböző tyúkfajták: a hamburgi, az ezüst és arany wyandotte, a paduai stb. igen szép fark- és szárnytollal szolgálnak a . . . fényűzés nélkülözhetetlen czikkeihez. Alig tud elképzelni az ember szebb dolgot, mint . . . egy itáliai kakasnak szárnytolla. ... A díszítés, ékesítés nemeinek se szeri, se száma, melyekre a tyúk, galamb, páva és egyéb szárnyasok tollazata felhasználtatik". 34 A hazai tolltermelés méreteiről a XIX. század utolsó harmadáig nincsenek összefüggő adatok, a felkutatható gyér adatok pedig ellentmondóak. 1884-ig a termelés döntő részét szolgáltató országos lúd- és kacsaálloniány nagyságáról is hézagosak az ismereteink. Amit arról a XIX. század első feléből és közepéből tudunk, az jó26. Lánghy István: Az Értelmes, Gyakorlott és Gondos baromfi-tenyésztő jó Gazda-Asszony, és Orvos. Pest, 1831. 96. p. 27. Balásházy János: Okos gazda, vagy Gazdasági Tudomány kérdésekben és feleletekben. Pesten, 1830. 87. p. 28. Nagyváthy János: Magyar házi gazdaasszony. 2. kiad. Pest, 1830. 235. p. 29. Mezei Gazdaság Könyve. Stephens Henry „The book of the farm" czímíí munkája nyomán a hazai körülményekhez alkalmazva kiadják KorizmicsLászló—Benkő Dániel—Mórócz 1stván. Második kiadás. Pest, 1855, II. köt 326—327. p. 30. Bereczki Máté levelezése Dörgő Dániellel. (Mezőgazdasági Múzeum adattára, Bereczki Máté emlékanyaga.) 31. Simonyi Elek: A Nagykunság vidékéről. Köztelek. 1891. 22. sz. 6. p. 32. Hrehlay Emil: Lud- és kacsatenyésztés. Bp. 1901. 5. p. 33. Bátky Zsigmond— Oyôrffy István—Viski Károly: a 25. jegyzetben i. m. 340. p. 34. A baromfitoll mint fényűzési czikk. Baromfiak. 1893. 16. p.
