Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Mártha Zsuzsanna: A baromfitoll a magyar gazdasági életben századunk elejéig
féle termékükkel, köztük tollúkkal, pelyhükkel is bőségesen megfizetnek. 18 Kacsát Pankl szerint kevésbé érdemes tenyészteni, mert az a legfalánkabb majorsági állatfaj. 19 Magda Pál arról tudósít, hogy „A' Debretzenyi pusztákon milliomokra megyén a' Ludaknak száma". 20 Szeremlei a XVIII. századi hódmezővásárhelyi ludakról szólva említi, hogy „ . . . ezek a nyomási gyepen nagy számban legeltek, de nem kisebb számban növekedtek a szállásokon is, mint ezek elengedhetetlen tartozékai, úgyszintén a tó vizén s a belterületen, a füzes és árokparti utcákon és térségeken is. Szikáncsról és a város tóparti részeiből hajnalban átúsztak a túlsó partra, este pedig vissza, miközben néha a vadludakkal is elpárzottak. Ezért elbarnultak s kisebb termetűek maradtak, de így is oly roppant számban kerültek eladásra, mint talán sehol másutt az országban. Hasonló életmódjuk és természetük volt a rucáknak is. . . ". 21 Tollal töltött vánkosoknak, párnáknak, dunnáknak parasztháztartásokban való használatáról több XVIII. századi, illetve XIX. század eleji hagyatéki leltár, becsű, árverési jegyzék is megemlékezik. így pl. Zsebe Ferenc bejcgyertyánosi (Vas megye) lakos örökösei 1785-ben 3 vánkoson és 2 párnán is osztozkodtak, Német István két fiának 1820-ból való osztálylevelében többek között 2 párnáról, 2 vánkosról és 2 dunnáról van szó, Zsoldos Márton gyermekeinek osztálylevele 8 párnát és 8 vánkost is említ. 22 A keszthelyi uradalomhoz tartozott Egregyen 1806. április 7-én kelt hagyatéki jegyzék szerint özv. Bontó Pálné Tik Örzse, féltelkes jobbágy özvegyének javai között volt: „2 aranyu Pamukkal Szövetett kittölös Párno, 3 jobb Paraszt párno, 4 úgy alább való Futos Párno, 2 tóth Himes vánkos, 2 vásári Kék Tarka Vánkos tőtött, 4 Paraszt Vánkos és 2 vörös Karton vánkos". A Páll Horváth Ferenc keszthelyi tomaji hegybeli lakos hagyatékáról 1819. május 2-án készült árverési jegyzék szerint egy kék tarka tollas dunnát 5 forint és 6 krajcárért, egy kék tarka vánkost 2 forint és 9 krajcárért vettek meg. (Ugyanabban az évben a búza ára mérőnként — 62,53 literenként — 1,75 frt volt a pesti piacon. 23 ) Major János meszesgyörki korcsmáros 1824. május 21-én összeírt javai között kilenc tollas vánkost találtak. 24 Az említett adatok arra engednek következtetni, hogy a XIX. század elején a parasztság körében is eléggé általános lehetett a tollas ágynemű használata Magyarországon, bár Mátyási József „Sorsával elégedő gulyásnak Pásztori Dalija "-ban (1823) még azt énekli a gulyás, hogy „Edes szülém szoktatott padkára, Most se vágyik a testem párnára". 25 Valószínűen ebben az időben lett szokás falun, hogy a jómódú háziasszonyok a tiszta szobában tollal megtömött dunnákkal, párnákkal emeletes ágyat raktak. 18. Pankl, Mathaeus: Compendium oeconomiae ruralis in usum academiarum regni Hungáriáé et adnexarum provinciarum conscriptum. Ed. quarta. Budae, 1810. 190. p. 19. Pankl, Mathaeus: a 18. jegyzetben i. m. 191. p. 20. Magda Pál: Magyar Országnak és a' határ őrző katonaság vidékinek leg újabb statistical és geographiai leírása, Pest, 1819. 57. p. 21. Szeremlei Samu: Hód-mező-vásárhely története (1526—1848). Hódmezővásárhely, 1911. 4. köt. 258. p. 22. Polány István: Egy magyar falu története. Magyar Gazdák Szemléje. 1939. 242. p. 23. Navratil Ákos: Közgazdaságtan. Bp. 1933. 1. köt. 317. p. 24. Jobbágyi hagyatéki leltárak és becsük a keszthelyi Festetics uradalomból 1785—1847. Közli: Hofer Tamás. Agrártörténeti Szemle. 1957. 298—299., 303. és 306. p. 25. Bátkg Zsigmond—Györffy István—Viski Károly: Tárgyi néprajz. 3. kiad. Bp. 1941. 1. köt. 229. p.
