Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Mártha Zsuzsanna: A baromfitoll a magyar gazdasági életben századunk elejéig

A BAROMFITOLL A MAGYAR GAZDASÁGI ÉLETBEN SZÁZADUNK ELEJÉIG MARTHA ZSUZSANNA Népgazdasági szempontból a baromfitenyésztésnek jelentőségben a tojás és a hús után következő haszonvétele a toll, a madaraknak ez a hőt jól szigetelő, puha, rugalmas bőrképlete. Legértékesebb a hófehér lúdtoll, ennél 30—40 %-kal olcsóbb a félfehér (kissé drapp színű) lúdtoll és a fehér kacsatoll, míg ezeknek csak felét éri a más színű lúd-, illetve kacsatoll. A színes toll ugyanúgy használható ágyneműben, mint a fehér, mégis jelentékeny az árkülönbség a kereskedelemben az azonos minőségű fehér és nem fehér tollak között, mert a fehér tisztábbnak látszik, tetszetősebb. Az élő sovány vízibaromfiról tépett „rupf" toll keresettebb, mint a leölt hízottról gyakran forrázva kopasztott „stopf" toll. Idős ludak tollazata finomabb a fiatalokénál. A tyúktoll kevéssé rugalmas, ezért — a dísztollnak megfesthető fehér szárny- és sarlótollakat kivéve —- csak olcsón hozható forgalomba. A gyöngytyúk tollából fehérjedús takarmányliszt alapanyagot gyártanak.

1 Kiválóan értékes tollféleség a fehér pulykáé. Ágytollnak egyedül a vízibaromfi tollát gyűjtik rendszeresen. A tollnak ágyneműben való használata ősi kelta-germán szokás, tőlük vették át a rómaiak.

2 Plinius „História naturalis "-ában az elpuhulás jellemzésére hozza fel, hogy vannak, akik tollal töltött vánkoson alusszák ki napi fáradalmaikat. Baldamus Pliniusra hivatkozva írja, hogy a mai Belgium területén élt germán moriner törzs tagjai minden ősszel egész lúdnyájakat hajtottak lábon a Scheldétől KözépTtáliáig. Ezek a ludak ott nemcsak húsukért találtak vevőre, hanem tollukért is.

a Magyarországra is alighanem Németországból került át a tollas ágy (Federbett) használatának szokása, Egyes XI. és XII. századi hazai oklevelek a ludat is említik az egyházi tized tárgyaként, a kacsáról viszont nem emlékeznek meg ugyanezek a források.

4 Nem szólnak kacsáról, mint baromfiról, a XIV. és XV. századi oklevelek sem,

5 bár a budai vár középkori rétegeiből előkerült csontleletekből látható, hogy kacsát is tartottak akkoriban Magyarországon.

6 Egy jobbágy szolgáltatásokról szóló, 1299-ből szár1. Ménesi József—Szekér István—Takáts Kornél: Baromfitoll. Bp. 1964. 8. p. 2. Kodiczky, Eugen: Die Monographie der Gans. Bp. 1875. 26. p. 3. Baldamus, A.C.: Illustriertes Handbuch der Federviehzucht. 4. átdolg. kiad. (Beeck* Alfred: Die Federviehzucht als Wirtschaftszweig und Liebhaberei. Berlin, 1908. 2. köt. 362. p.) 4. Wenzel Gusztáv: Magyarország mezőgazdaságának története. Bp. 1887. 227—228. p. Kazal Zsigmond: A magyar mezőgazdaság története a honfoglalás előtti időktől az újabb korig. Bp. 1927. 81. p. 5. Wenzel Gusztáv: a 4. jegyzetben i.m. 334. p. 6. Bökönyi Sándor: A budai várpalota ásatásának állatcsontanyaga XIII—XVII. század. 16* 243