Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Für Lajos: Az ászári szőlészet a századfordulón
gétől függően változott. Róluk annyit mégis fel kell jegyeznünk, hogy egy részük napszám-, másik részük szakmánybérben dolgozott. És végül aratási időben, amikor a napszámos munkaerő biztosítása akadályokba ütközött, 6 hetes időtartamra (júl. 1-től aug. 15-ig) 20 helybeli lánnyal külön szerződést kötöttek, akik a szőlőben éppen soron levő kötözést, csonkázást és kapálást végezték. Lényegében véve azonban őket is napszámosoknak kell tekintenünk. A szőlészet vezetői arra törekedtek, hogy a gazdaságban alkalmazott hónapos és napszámos munkásokból egyaránt a lehetőség szerint állandó törzsgárdát hozzanak össze. Törekvésük bizonyára sikerrel járt, hiszen másként aligha írhatta volna a kizárólag helybeli szegényekből verbuválódott munkásokról a gazdaság vezetője, hogy „ma, a telepítés 10. évében minden munkához megbízható, begyakorolt kezek állnak rendelkezésre". A felhasznált munkaerő jelentős nagyrészét természetszeríüeg a szőlő megművelésére kellett fordítani. 1900-ban pl. a gazdaságban felhasznált mintegy 10 000 munkanapból 2095-öt (20 %-át) kapálásra, 1187-et (11 %-át) kötözésre, közel ennyit trágyázásra fordítottak, nyitásra-metszésre együttvéve ugyancsak 1100 munkanapot számolt össze a számadó, de hasonló mennyiségű munkanapot igényelt a telep szőlőiskolája is (dugványozás, vesszőcsomagolás és szállítás együttesen), födésre, karózásra, permetezésre, esonkázásra már csak 4—000 napot kellettfordítani. A szüretelésre összesen 942 s a pincészeti munkára (borfejtés) pedig már csak 270 munkanapot használtak fel. 63 1901-ben a 12 fő hónaposnak 4320, a napszámosoknak pedig 9617 koronát fizettek ki, az utóbbiak kapták tehát a munkabérre fordított összeg 69 %-át. Nyolc évvel később a hónaposok bérére 5241, a napszámosokéra pedig 15 433 korona esett, (a megoszlási arány tehát 25:75%-os volt), vagyis adataink itt is, mint az uradalom földművelő gazdaságainál, a napszámos bérmunka előtérbe nyomulását mutatják. 64 Egy-egy napszám bére 0,80—1,2 korona között váltakozott. Ha tehát a munkabérre fordított összegeket munkanapokra számítjuk át, érdekesnek látszó összehasonlításra nyílik lehetőségünk. A szóban forgó idő alatt ugyanis az uradalom házi kezelésben tartott, s az átlagoshoz mérten intenzív fokon gazdálkodó üzemegységeiben évente egy-egy kh szántó megműveléséhez mintegy 30 gyalog munkanapot használtak fel. Ezzel szemben az ászári szőlőgazdaságban 1900-ban mintegy 170, tíz évvel később—amikor a termelés már „teljes erővel" megindult —- kb. 260 munkanapot fordítottak a termelésre kh-anként. A termelésre fordított munkanapok száma nemcsak a jövedelemszámítás szempontjából érdemel külön figyelmet, de jelzi egyben azt a nagyfokú különbséget is, amely a kétféle agrárkultúrát minőségileg egymástól oly annyira elválasztotta. A gazdaságban adódó fogatos munkákat 3 pár nehéz ló végezte, egy-egy pár tartása évente 1587 koronába került. Egy pár fogat által teljesített munkanapok száma átlagosan 280 körül járt, egy-egy munkanapra tehát mintegy 5,8 koronát kellett fordítani. 1900-ban pl. a fogatos munkanapok nagyrészét (377 nap) a trágyahordás kötötte le, kisebbik hányadát (255 nap) különféle munkáknál (építés, földhordás, borszállítás) hasznosították. A szőlőművelés valójában az őszi takarással kezdődött. Az ászári gazdaságban kezdettől fogva valamennyi tőkét külön-külön födték be. Nyitásuk — „a közfelfogással ellentétben" •— már kora tavaszon megtörtént, mint ahogy ekkor került sor „minden olyan munkálatra is •— írta Szilárd Gyula —, mely által a szőlőnek fejlődését siettetjük." Néhány szőlőfajtát kivéve — amelyeknek egy részét már 63. Szilárd Gyula: a 21. jegyzetben i. m. 617—618. p. 04. OL. P. 189.11. T.Sz.K. 1900. 1909. Ászári szőlőgazdaság.
