Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Für Lajos: Az ászári szőlészet a századfordulón
AZ ÁSZÁRI SZŐLÉSZET A SZÁZADFORDULÓN FÜR LAJOS A csákvár—gesztesi uradalom egy birtokosztály folytán vált ki előbb ideiglenesen (1857), majd 1870-ben már véglegesen az Esterházy grófok tatai és gesztesi uradalmából. A jobbágyfelszabadítással kapcsolatban végrehajtott birtokrendezések és a végleges különválás után nagyobb részben hitbizományosított uradalom földbirtoka kerekítve 63 000 kh volt. A négy vármegye (Fejér, Komárom, Győr és Veszprém), számos falu és puszta határában terpeszkedő uradalmi birtoktest zömében a Vértes-hegység környékére koncentrálódott. Földállományából az erdőség — az uradalom földrajzi fekvésénél fogva •— érthető módon foglalt el mintegy 30 000 holdat, amit azután a tőkés rend korszakában mindvégig házi kezelésben tartottak. A 33 ezer holdas mezőgazdasági művelésre alkalmas földterület döntő részét azonban bérlők használták, házi kezelésben ezekből az uradalom egészen az 1930-as évekig mindössze 3200 kh-t tartott csupán. 1 Tanulmányunk ugyan az uradalom ászári szőlőgazdaságának aránylag igen rövid (1893—1914) szakaszával kapcsolatos agrártörténeti problémákat (telepítés, termelés, értékesítés és jövedelmezőség) kívánja összefoglalni, mégsem lehet lemondanunk arról, hogy elöljáróban fel ne vázoljuk néhány vonását annak az új helyzetnek, amely a szőlő- és bortermelés tekintetében a csákvári uradalom területén is előállt a jobbágyfelszabadítást követően. A Vértes és környékének, amelyen a 63 ezer holdas csákvári uradalom szétterült, szőlőtermesztése több évszázados múlttal büszkélkedhet, az ország egyik hagyományos bortermő vidékének tekinthető. A jobbágyfelszabadítást követő időszak problémái már csak azért is megérdemlik a külön figyelmet, mivel az uradalom területén fekvő majd mindegyik falu határában — Sághalomtól Csákvárig és Magyaralmástól Gönyüig — voltak kisebb, nagyobb szőlőtelepek. A csákvári uradalom feudális tulajdonaként számontartott, de a környékbeli parasztok kezén levő szőlőbirtok összes területe mintegy 1800 kh körül járt. Mint közismert, az ilyen „megosztott" nem úrbéres jellegű szőlőbirtok után minden szőlőbirtokos hegy vámot vagy bordézsmát tartozott fizetni földesurának. A többnyire természetben megkövetelt jobbágyszolgáltatásból sok ezer liter bor töltötte fel évről évre az uradalmi pincék 1. Az itt közölt dolgozat részlete „A tőkés mezőgazdasági nagyüzem (A csákvári uradalom 1870—-1914)" c. uradalomtörténeti monográfiának.
