Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
P. Hartyányi Borbála—Nováki Gyula—Patay Árpád: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig
nyiségben, melyeket edényekben, vagy agyagtapasztásokban talált. 81 Kovács Tibor 19(34. évi ásatása során tisztázta az Asotthalom rétegeinek időrendjét. Öt települési szintet talált, ezek felülről lefelé: füzesabonyi-kultúra (I— III. szint), hatvani-kultúra (IV. szint) és a péceli-kultúra (V. szint) 8-. Az átlag 3 m vastag kultúrrétegben a péceli-kultúra jelentéktelen nyomokban jelentkezett. Kovács Tibor az ásatás közben több ízben megtalálta Tariczky és Milesz kutató árkainak a nyomát, és megállapította, hogy ezek a péceli-kultúra rétegéig nem hatoltak le, sőt a hatvani-kultúra rétegének az alját sem érték el, így az itt említett magvakat a két bronzkori kultúrába sorolhatjuk. 83 29. Tószeg—Laposhalom (Szolnok m.) A tószegi Laposhalom Magyarország egyik legtöbbször említett bronzkori lakótelepe. Az ásatásokból itt most csak a magvak szempontjából számításba jövőkkel foglalkozunk. 84 Az ásatásokat Gsetneki Jeleyiik Elek kezdte meg. Mindjárt az első ásatásnál, 1876-ban a felszín alatt 1,5 m-re 10—20 cm vastag és 1—3 m átmérőjű területen elszenesedett gabonamagvakat talált, melyeket búzának határozott meg. 85 E híradás alapján említi a magvakat Rudolf Virchow is 86 . Nyáry Jenő is említi, leírása szerint azonban 3 m mélységben volt két búzaréteg, vastagságuk 15 cm, átmérőjük 5—6 m, de a folytatásuk benne maradt a falban. Ugyanitt értesülünk arról, hogy a magvakat Deininger Imre határozta meg: két szem árpán kívül csupa alakor •— Triticum monococcum L. volt. 87 Staub Móritz is említi Deiningemek ezt a vizsgálatát, de az előzőkön kívül még az alábbiakat is felsorolja: búza — Triticum vulgare L., árpa — Hordeum. sp.és lencse — Ervum Lens L. 88 Ezek említésével még kétszer találkozunk, 89 Pulszky Ferenc pedig a fentieken kívül még kölest és csicseriborsót is említ. 90 Az egykori híradások tehát nem mindenben fedik egymást, éppen ezért fenntartással kell fogadnunk ezeket. Az első tószegi magvakat ma már nem tudjuk réteghez kötni, de a későbbi ásatások alapján bizonyos, hogy valamennyi a bronzkorba tartozik. A következő ásatásokat Márton Lajos kezdte el, több ízben végzett feltárásokat 1906—1928 között. Az ezeken az ásatásokon előkerült magvak lelőkörülményeiről alig tudunk valamit, az ásató két rövid előzetes jelentésében csak éppen megemlíti. 91 81. Milesz Béla: A tiszafüredi múzeum 1901. évi gyarapodása. Arch. Ért. (1902) u.f. 22. évf. 376—377. p.— U. a.: A tiszafüredi múzeum 1902. évi gyarapodása. Arch. Ért. (1903) u.f. 23. évf. 296—299. p. — U. a.: A tiszafüredi múzeum 1905. évi gyarapodása. Arch. Ért. (1906) u. f. 26. évf. 182—195. p. 82. Kovács Tibor: RF (1965) 18. évf. 22. p. 83. Kovács Tibor közlése. 84. A tószegi ásatások összefoglalását lásd: Banner, János—Bóna, István—Márton, Lajos: Die Ausgrabungen von L. Márton in Tószeg. Acta Arch. Hung. (1959) 10. évf. 4—25. p. 85. Gsetneki Jelenik Elek: a 45. jegyzetben i. m. 280. p. 86. Virchow, Rudolf: Terramaren an der Theiss und über ungarische Alterthümer überhaupt. (Verhandl. d. Berliner Anthropol. Gesellsch. 1876. Sitzung v. 18. November.) 87. Nyáry Jenő: a 3. jegyzettjén i. m. 63. p. — A leletek a MgM-ban vannak. 88. Staub, Móritz: a 3. jegyzetben i. m. 286. p. 89. Und set, Ingwald: Terramaren in Ungarn. Mitteilungen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien (1889) 19. évf. 130. p. — Staub Móritz: az 5. jegyzetben i. m. 90. Pulszky Ferenc: az 54. jegyzetben i. m. 35, 37, 38. p. 91. Márton Lajos: Jelentés a tószegi ásatásról. Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1906. évi állapotáról. Bp. 170—173. p. — U. a.: Őskori élet a Tisza menten. Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1908. évi állapotáról. 232—234. p.
