Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Selmeczi Kovács Attila: A csűr szerepe Észak-Heves megye paraszti gazdálkodásában

Az eke is a szérűn volt, a szérű fala mellett, esetleg a szekérre téve. A hengert szintén a szérűfal mellé állították. Rúcljaikat a kampókra fektették. A borona a külső csűrfalon az eresz alatt függött. A múlt század végén elterjedt kézirostát, szelelek estât a szérűn, a csűr alatt használták, és ott is tartották. A vetőgép, a cséplőgép is a csűr alá került az év legnagyobb részében (10. ábra). A csűrnek a gazdasági eszközök tárolásában betöltött szerepe a századforduló után bővült. A szérűn a gépi cséplés következtében a hosszú ideig tartó hagyományos szemnyerés megszűnt. Ez lehetővé tette, hogy mindent a csűr alá rakjanak, ami fedél alá kívánkozott. Az eredeti funkció megszűnése eredményezte, hogy a szérűnek az eszközök és gépek védelmén kívül a takarmánytárolásban is egyre nagyobb része lett.

37 II. A csűr mint munkahely A csűr középső része Észak-Heves legnagyobb részén a szemnyerés színhelye volt, ezért szérű, szűrű, szűrűajja névvel látták el. Ettől az elnevezéstől a parádi völgyben használatos terminológia eltérést mutat, ahol a szűrű a csűr előtti vagy mögötti szabad térséget jelentette: a munka színhelyét. A csűr folyosóját csűrajja, szárazajja, csűrvilága, kocsiszín megjelöléssel illették. A kétfajta megnevezés a Tárna felé keveredik egymással (11. ábra). A csűr alatt végzett legfáradságosabb munka a kézicséplés volt. A cséplés szó 11. A csűrfolyosó elnevezése Eszak-Hevesben 37. Barabás, Jenő: Scheunentypen in Göcsej. Acta Ethnographica Bp. (1956) 5. évf. 96—97. p.