Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Balassa, Iván: A magyarországi faekék főbb típusai a XVIII—XIX. században
ból származik (Ltsz. 86 632.) Lelőhelye: Határszög, Ung m. A két kereke teljesen egyforma (átmérőjük: 49 cm). Rúdja középen helyezkedik el, ennek kétfelé nyíló szárnyát kétfaszeg segítségével a vánkos szorítja le. A rúd nem állítható. A vánkos kis bemélyedés, melybe a gerendely illeszkedik. A tengely hossza: 104 cm; a rúd hossza : 87 cm, (a rudat mindig a vánkosig mérem). Ez a legkezdetlegesebb eketaliga-forma sokszor megmaradt még az ágyekéknél is, mint azt Horvátország és Szlovénia egyes részeiről tudjuk. 180 Előfordul a szlovákiai múzeumok gyűjteményeiben. 181 Különböző formákban megtaláljuk az Ukrán 182 és a Moldvai SzSzK 183 múzeumaiban is. b) A váltóeke szimmetrikus eketaligája. A bemutatott eketaliga Székely varságról származik (Udvarhely in.). 184 Kerekei egyformák, a rúdja középen helyezkedik el, mely kétfelé válik és akárcsak a szekér rúdszárnyakat a juha kapcsolja össze. A gerendely, melyet egy vaslemez szorít a vánkoshoz, ezen is nyugszik. Ennél a típusnál már a szélesség szabályozása is lehetséges, mégpedig jellegzetes módon, hiszen amikor az eke ugyanazon a nyomon tér vissza, akkor nemcsak a kormányt, a csoroszlyát, hanem a taligát is át kell váltani. Ennek a Kárpát-medencében két módja ismeretes. Az egyik egy a rúd fölött elhelyezkedő hasonló nagyságú fadarabbal, melyet árúdig leható lyukak segítségével jobbra és balra egyaránt lehet szabályozni. Ezt találjuk meg a székelyvarsági példányon is. Ilyet ismerünk Mezőköbölkútról (Kolozs m.), Szlovákia különböző területeiről, többek közt ott is előfordul, ahol a váltóekével szántottak. 185 Ezt a megoldást használják a württenbergi váltóekéken, 186 bizonyos változatait dán eketaligák egy csoportjánál is megtaláljuk. 187 E megoldás kapcsolatai elsősorban nyugatra mutatnak. A szélesség szabályozásának másik módja, hogy a mozgathatóan a tengely és vánkos közé beékelt rudat egy félkör alakú fa vagy vas léc mellett a kívánt irányban elmozdítják a szükség szerinti oldalra. Ilyet ismerünk a szlovákiai Klenovec-ről fa 188 és vas 189 megoldással egyaránt, Ez tulajdonképpen nem más, mint az alant ismertetett váltónak (cságató) a jobb oldalra történő meghosszabbítása. 2. Az aszimmetrikus eketaligák. Az ágyeke jellegzetes tartozéka, mely a kerekek nagyságát, a rúd elhelyezkedését, a gerendellyel való összekapcsolását, a szántás szélességét szabályozó váltó (cságató) tekintetében egyaránt aszimmetrikus. A Kárpát-medencében az aszimmetrikus eketaligák között lényeges különbség nem volt, úgyhogy egyes tulajdonságaikat együttesen lehet tárgyalni. A legrégibb formák tengelye fából készült és rendkívül hosszú volt. Az általam ismert leghosszabb példány 143 cm. 190 Sok eketaliga esetében általában 120 cm körüli hosszúságot lehet közepes méretnek tekinteni. A tengely hosszában azonban bizonyos méretbeli eltolódás következik be. Jól megfigyelhető ez pl. Szentesen, ahol egy korábbi a XIX. század közepéről származó eketaliga tengelye 122 cm, míg egy 180. Bratanic, Branimir: Orace sprave u Hrvata. 70, 79. kép. 181. Hyéko, Ján: i. m. 27. tábla két felső kép. 182. Mamonov, V. Sz.: i. m. 19, 20. ábra. 183. Demcsenko, N.: i. m. 21. ábra. 184. Néprajzi Múzeum fényképtára 88 641. és 88 882. szám. — ifj. Kós Károly: i. m. 14. kép. 185. Hycko, Ján: i. m. 27. tábla felső kép, 29. tábla felső kép, 30. tábla felső kép. 186. Klein, Ernst: i. m. 364., és 375. ábra, Mindkettő a XIX. század első feléből származik. 187. Michdsen, Peter: Danish Wheel Plougs. Passim. Copenhagen 1959. 188. Urbancová, Vicra: K vyvoju dvojstranného pl uhu v Gemeri. 499. lap. 8. ábra. Itt jegyzem meg Kasparek, Max Udo: i. m. 274. lapján bemutatott 13. ábra semmiképpen sem szolgálhatott váltóekéhez, hanem csak jobboldalon rögzített aszimmetrikus ágyekéhez. 189. Hycko, Ján: i. m. 15. ábra és 28. tábla alsó kép. 190. Móra Ferenc Múzeum. Szeged. Ltsz. 55. 45. 1. Lelőhelye: Tótkomlósi-tanyák. Békés m.
