Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Balassa, Iván: A magyarországi faekék főbb típusai a XVIII—XIX. században
Ezek alapján tiszántúli elterjedésének déli határát Szentes—Szarvas—Tótkomlós—Békés—Kornádi vonalán lehet meghúzni. 142 Nyugaton a határa minden bizonnyal a Tisza vonala lehetett, észak felé elterjedése sokkal bizonytalanabb. „Tiszapolgár, sőt Tiszacsege tájékán, mind több és több a háromrészú eke... A Nyírség északi, agyagosabb, ártéri területein már nem találjuk a Debreceni ekét. Azután is inkább a Tisza bal partján marad". 143 Űgy látszik azonban, hogy elterjedése északkelet felé kisebb, mint azt Kovács László térképén jelzi. Lükő Gábor igyekszik kimutatni, hogy a debreceni eke a Tiszántúl alakult ki, és a Szamos völgyén át Moldovába is eljutott. 144 A jelenlegi adatok alapján nem látjuk azonban, hogy miként alakulhatott ki ez az összefüggés. Egy adata, amit a moldvai magyarok között gyűjtött, nem eléggé meggyőző. Az eddigi irodalom is ismeri Zorlenből és Komán megyéből. 145 Demcsenko, N. azt állítja, hogy ez a forma nemcsak Moldovában, hanem Bukovinában is általánosan elterjedt volt, a Kievi Birodalom idejétől kezdve egészen a XIX. század közepéig. 146 Ukrajnában azonban, legalábbis az általam ismert irodalomban, nem találtam nyomát. Szlovákiában Martin környékén is előfordult, elterjedtségéről azonban bővebb adatok nem állnak rendelkezésemre. 147 A mélyebb történeti jellegű kutatásnak kell eldöntenie, hog\ r a keletre mutató kapcsolatok mennyire genetikusak, illetve az azonos fejlődés eredményei. b) A nyugat-magyarországi ekék. Kovács László li8 ezt a típust József császár ekéjének nevezte, egy korábbi feljegyzés alapján. Már Dömötör Sándor is rámutatott e felfogás tarthatatlanságára. 149 Legutóbb pedig Sach, F. állapította meg, hogy itt szerkezetileg egy más jellegű ekéről van szó, mint a mi nyugat-magyarországi ekénk. 150 Magamnak is volt alkalmam az 1769-ből származó ekét a Brünni Néprajzi Múzeumban megtekinteni, és a különbséget megállapítani, mely többek között nemcsak a talp formájában nyilatkozik meg, hanem abban is, hogy a József császár ekéjének gerendelve egvenes, míg a mi nyugat-magvarországi ekénk mindig görbe gerendelyú. 151 ' Ez ekeforma fejlődése során két alapvető fokozatot ért el, ezt azonban az eddigi feldolgozások nem választották el kellő mértékben egymástól. 152 ban,is láttam egy Debreceni-ekemodellt, melyről csak azt tudjuk, hogy .Szeged környékéről való'. Szeged környékén azonban háromrészű eke használatos". Ezeknek lelőhelyét időközben sikerölt tisztázni, másrészt, mint arra fentebb rámutattam, ezek nem modellek, hanem felvasalatlan ekepéldányok. 142. Ez nagy vonalakban megegyezik Kovács László: i. m. 42. térképének déli határával, míg ifj. Kós Károly: i. m. 15. helytelenül rajzolja meg a déli határt, kihagyván belőle Békés megyét. 143. Kovács László: i. m. 15. 144. Lükő Gábor: i. m. 136 kk. 145. Braungart, B.: i. m. 192.—Pamfile, T.: Agricultura la Romani. 34. lap és 7. kép. — Gunda Béla: i. m. 463. — ifj. Kós Károly: i. m. 1 2. lap és 35. jegyzet. 146. Demcsenko, N.: i. m. 60. lap és 17. ábra 6—7. kép. Sajnos a szerző nem jelöli pontosan a bemutatott ekék származási helyét, csupán az őrző múzeumot. 147. Hycko, Ján: i. m. 65. lap és 13. tábla alsó kép. 1880 körül használták. 148. Kovács László: i. m. 2. Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben c. sorozat 14: 405 lapja alapján. 149. Dömötör Sándor: Bakhátas szántás és a nyugat-magyarországi eketípusok. NE. 36(1954): 160. lap és a 15. jegyzet. 150. Sach F.: Proposal. . . 66. lap és 14. jegyzet. 151. József császár ekéjének képét 1.: Exposice Etnografického Ustavu Moravského Muzea. 1961. 28. ábra. — Sach, F.: i. m. 53. 16. ábra. 152. Kovéics László: i. m. 8—11. az ún. József-császár ekéjét mutatja be ilyennek. Dömötör Sándor: i. m. pedig egyáltalában nem foglalkozik ezzel a formával.
