Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
P. Hartyányi Borbála—Nováki Gyula—Patay Árpád: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig
makkocska lepellevéllel borított. A csupasz makkocskák háromélúek, középső részükön a legszélesebbek, felszínük finoman érdes. A másik leletegyüttes: Alakor — Triticum monococcum L. néhány darab. AIV ja gödör elsőnek ismertetett helyén előkerültekkel azonos. Tönkebúza — Triticum dicoccum Schrk. 0,5 liter. Hosszú nagy szemek, háti részük domború, a csíra felé elhegyesedők. Hasi barázdájuk ívelt, hasi vonaluk homorú. Csúcsuk kissé lekerekített. Néhány szemnél gyér csúcsi pamat látható. A szemek egy része a kalászkában maradt. 20. Nagyrév—Zsidóhalom (régen: Aldozóhalom, Szolnok m.) 1865-ben Kubinyi Ferenc, majd 1876-ban Römer Flóris és Széli M. végzett itt ásatást. 53 Részleteket az utóbbiról sem tudunk, de egy metszetrajz fennmaradt a telepről, melyen négy olyan réteget látunk egymás alatt, melyekben a jelmagyarázat szerint hamu, kagyló, halpikkely, növényi maradványok és pörkölt gabona volt. 54 1926—28 között Tompa Ferenc végzett itt ásatást, többek között egy simára tapasztott, díszített tűzhelynél megszenesedett búzahalmot talált. 55 Közelebbi adatot erről sem tudunk, csak annyit, hogy a kultúrréteg vastagsága 140 cm. Altalános vélemény szerint csak a nagyrévi-kultúra idején lakták ezt a telepet, 56 de Kalicz Nándor terepbejárással a felső rétegben a hatvani-kultúrát állapította meg, 57 így a magvak e két kultúrába tartoznak. 21. Pákozd—Vár (Fejér m.) Erődített bronzkori lakótelep. Marosi Arnold 1925. évi ásatásánál a Nagyvár területén egy gödörben ép edények, cserepek, olvadt bronzok mellett 10 liternyi megszenesedett búzát talált. 58 A lakótelep a vatyai-, valamint az Eszakpannon és déldunántúli mészbetétes edények-kultúrájába tartozik, 59 ide sorolhatjuk a magvakat is: Alakor — Triticum monococcum L. 40 cm 3 , összesült, deformálódott, kissé duzzadt. Tönkebúza — Triticum dicoccum Schrk. 2 db, az alakornál laposabb, szélesebb szemek. Háti részük domború. Hasi barázda kissé ívelt, hasi vonaluk homorú. Csúcsuk tompahegyes, a rajtuk levő csúcsi pamat megmaradt. A csírapajzs ovális, a bennük levő csíra hegyes. Felülről nézve a szemek kissé féloldalasak. Árpa — Hordeum sp. 1 db. Töredékes. Borsó —Pisum sativum L. 80 cm 3 . A szemek kissé töppedtek, egyesek felülete ráncos, néhány szem szögletes. Gicorlencse — Vicia Ervilia (L.) Willd. 1 db. Háromszögletű en sarkos, köldöke jól látható. Lóbab — Vicia Faha L. 1 db. A borsónál hosszabb, hengeres alakú, felső vége laposan kerek. Alma — Malus sp. 1 db termés. Egyik oldala erősen sérült. Kocsányrész nem látszik. 53. Römer Flóris régészeti útja. Arch. Ért. (1876) 10. évf. 293—294. p. 54. Compte-Rendu de la Huitième Session a Budapest 1876. Congrès International d'Antropologie et dArchèologie Prèshistoriques. 1. köt. Bp. 1877. 24—28. — Pulszky Ferenc: Magyarország archaeologiája. 1. köt. Bp. 1897. V. tábla. 55. Tompa, Ferenc: a 31. jegyzetben i. m. 68, 69. p. 56. Mozsolics, Amália: a 43. jegyzetben i. m. (1952) 56. p. — U. a.: Bronzefunde des Karpatenbeckens. Depotfund-Horizonte von Hajdiisámson und Kosziderpadlás. Bp. 1967. 117. p. 57. Kalicz Nándor: Tiszazug őskori települései. (RF 8.) Bp. 1957. 53—55. p. 58. Marosi Arnold: A pákozdvári őstelep. Arch. Ért. (1930) u. f. 44. évf. 57. p. — A leletek a székesfehérvári István Király Múzeumban vannak. 59. Patay Pál: Korai bronzkori kultúrák Magyarországon (Diss. Pann. Ser. II. No. 3.) Bp. 1938. 55, 79, 90. p. 2 M agyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 17
