Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Balassa, Iván: A magyarországi faekék főbb típusai a XVIII—XIX. században

láljuk meg, ahol a túró-, illetve váltóekéről a rögzített, jobboldali kormánydeszkára és az ezzel járó aszimmetrikus ekevasra viszonylag nem régen tértek át. Erre további szép példákat találhatunk a Közép-Szlovákiában is pl. Martin (Turócszentmárton) környékéről.

107 Lükő Gábor előbb az ukrán, majd a lengyel ekékkel veti ezeket össze, de nem tartja kapcsolatukat valószínűnek a Kárpátok elzáró vonala miatt.

108 Az általam ismert ukrán és moldován irodalomban nem találtam ugyan e formának megfelelőjét, annál gyakrabban fordul azonban elő a lengyeleknél. Ilyet közölt Moszyhski, K. Pulawy és Opatow környékéről.

109 Ugyanilyen formát találunk nagyjából azonos területről Frankowski, E. feldolgozásában.

110 Ilyen az a galíciai eke, melyet a báseli Museum für Völkerkunde őriz. Az újabb feldolgozások is ilyeneket közölnek Stodolyból (Kielce-vajdaság) és Klice-ből (Varsói vajdaság).

111 Nem valami.genetikus összefüggést tételezhetünk itt fel, hanem hasonló körülmények között, hasonló fejlődést. 3. A melléktalpas kétszarvú ekék A túró112 és váltóekék talpszélessége általában 10—15 cm-nél nem volt nagyobb. Amint azonban aszimmetrikus vas került az ekére, és ennek következményeképpen a jobb oldalon a kormánydeszkát rögzítették, szükség volt a második szarvra, mert az eke egyensúlyát csak így lehetett megőrizni. Ennek egyik lehetősége az volt, amikor, mint fentebb láttuk, a keskeny talpba rögzítették, közvetlen egymás mellé mind a két szarvat. Történhetett azonban úgy is, hogy a második szarvat részben a kormányhoz, részben a baloldali szarvhoz kapcsolták. Néhol egy külön póttalppal igyekeznek megrögzíteni és a töréstől megóvni. E forma két változatára elsősorban Erdélyből és a Tiszántúl középső részéről vannak adataink. Erre elsőnek Kovács László hívta fel a figyelmet, amikor megállapította, hogy az egyszarvú, szimmetrikus vasú ekékből olyan szerszámok fejlődtek : „ . . : amelyeknek a talpba erősített és a gerendely befogadására szolgáló szarvuk mellett még egy szarvuk van, de a másik szarv nincs a talpba vésve, hanem a korai ánydeszka mellett áll és keresztfák kötik a főszarvhoz (rendesen 3 db keresztfa)".

113 Ennek jellemző példányaként a henkeresi (Bihar m.) ekét mutatja be, mellyel azóta helyenként a budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeumba, előzőleg 1903-ban a Kassán rendezett Rákóezikiállításon mutatták be. Részletes leírását 1. métr a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962. 151—152. 107. Hycko, Ján: i. m. 12. tábla felső kép. 108. Lükő Gábor: i. m. 140—141. 109. Moszyhski, K.: i. m. 145. és 148. ábra. 110. Frankowski, E.: Hackenpflüge in Polen. 13—18. Poznan 1929. Ezt a formát ő is a túróekéből az ágyeke irányába történő fejlődésnek tartja. 111. Dziekonski, T.: i. m. IX. tábla, c—d ábrasor. 112. A túróekék talpszélességére a fennmaradt XVII—XVIII. századi ekevasakból következtethetünk. 113. Kovács László: i. m. 9. Melléktalpas, kétszarvú eke sematikus ábrázolása