Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Balassa, Iván: A magyarországi faekék főbb típusai a XVIII—XIX. században

Rövid áttekintésünk alapján megállapíthatjuk, hogy a szarvtalpas eke Erdély és a Tiszántúl középső részének kivételével mindenütt használatban volt, sőt azt is mondhatjuk, hogy a középső részeken, legalábbis a vizsgált korszakban, egyedural­kodónak tekinthető. A nagytájanként jelentkező eltéréseket, a talaj és időjárási adottságokon kívül a szomszédos területekkel való kapcsolattal lehet magyarázni. A szarvtalpas eke a környező népek között szórványosan előfordul ugyan, de koránt­sem olyan elterjedt, mint nálunk. Ilyen elterjedtséggel csak Moldovában, Ukrajná­ban és a délorosz síkságon találkozunk, olyan mértékben, hogy a földrajzi kapcso­laton kívül genetikus kapcsolatot is sejthetünk. 61 II. TALPAS EKÉK CSAPOLT SZARVVAL A Kárpát-medence valamennyi ágyekéje a fentiek kivételével ebbe a csoportba sorolható. Ezek között aszerint, hogy egyszarvúak vagy kétszarvúak, váltható vagy rögzített a kormányuk, illetve a talpuk szélessége és formája szerint tehetünk különbséget. 1. Az egyszarvú (váltó-) ekék A mai országhatárokon belül legfeljebb a Gömör megyei falvakban sejthetjük a nyomát, de mivel szórványosan vagy összefüggő területeken a Kárpát-medence több területén előfordul, ezért érdemes ezzel is foglalkoznunk. 62 Legjellemzőbb tulajdonságait a XVIII. és XIX. századi mezőgazdasági irodalom­ban találjuk meg: „Váltóeke az, melynek kor­mányát, minden borozda kivételé vei, megvál­toztathatják a más oldalára, és annál fogva a földet mindenkor menőleg is visszajövőleg is ugyanazon oldalra egymás mellé fordítja; ez­zel szokták az oldalas hegyeket szántani, ahol a borozdát mindenkor lefele kell fordítani". 63 Hasonlóképpen írja le Pethe Ferenc is: „Van ollyan kettős lapos vasú eke, a' melynek egy ingóbingó kórmánnja van, mellyet eggyik ol­dalról a' másikra lehet tenni. Ez az eke elmúl­hatatlanul szükséges, ha másutt nem legalább a' hegyoldalakon ... a' nyereség az, hogy a' vele tett munka igen szép és egyforma; a' 61. Erre a lehetőségre elsőnek Kovács László: i.m. 31. lapon mutatott rá; a kérdés megoldására az Orosz és az Ukrán Néprajzi Atlasz megjelenése és a történeti, régészeti anyag behatóbb isme­rete után lesz lehetőségünk. 62. Ez ekecsoport kérdésére a Kárpát-medencén belül az utóbbi két évtizedben többször is ráirányult a figyelem. Urbancová. Viera: K vyvoju dvojstranného pluhu v Gemeri. Slovensky národopis 5(1957). 491—507. — Kasparek, Max Udo: Zur Frage der Herkunft des Pfluges der siebenbürger Sachsen. Stifter-Jahrbuch 7(1962), 265—274. Itt most a váltóeke korával és erede­tével nem kívánok foglalkozni, csupán előfordulásának földrajzi elterjedését mutatom be. E csoporttal kapcsolatos történeti kérdéseket külön dolgozatban kísérelem meg tisztázni. 63. Milotai Ferenc: Az erdélyi gazda kézikönyve. 1:118—119. Nagyenyed. 1838. — A legrész­letesebb leírást a váltóekével kapcsolatban, különösen annak használatát Fridvaldszky 1771­ből származó munkájából ismerjük. Részletesen közli Kovács László: i. m. 19,25. 5. Egyszarvú váltóeke .sematikus ábrázolása

Next

/
Oldalképek
Tartalom