Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Balassa, Iván: A magyarországi faekék főbb típusai a XVIII—XIX. században
kat, hogy ezek készítési helyét, módját konkrét számokban valaha is meg tudjuk állapítani. Ezen a téren éppen úgy, mint a földrajzi elterjedés kérdésében, csak fő vonalakban tudunk elhatárolást adni. I. A SZARVTALPAS EKÉK Jellemzőjük, hogy a szarvat és a talpat egy fából faragják ki. Ez a konstrukció az eketestet rendkívül szilárddá teszi. A gerendely általában mélyen csatlakozik a baloldali szarvba, de nálunk egyetlen esetben sem a talpba magába, bár sokszor egészen megközelíti azt. Az ilyen ekék gerendelye sok helyen görbe, nemcsak felfele, hanem sokszor oldalra is. Ezt a típust Kovács László egységesen a háromszögletű ekék csoportjába sorolta. 35 Ezen a nyomon haladva osztályozásában Hycko, Ján is hasonlóképpen járt el 36 . Igazat kell azonban adnunk Such, Frantisek-nek, aki megállapítja, hogy a szarvtalpas ekékhez számos négyszögletű eke is tartozik Ukrajna, Bulgária, Albánia, Jugoszlávia, Lengyelország és Csehszlovákia területéről. 37 A XIX. század elején, a faekék virágzásának utolsó korszakában a Tiszától nyugatra, de északon keletre egészen a Kárpátokig ez volt a legelterjedtebb forma. Sajnos a mezőgazdasági irodalomban csak rövid utalásokat találunk vele kapcsolatban. Pethe Ferenc többször utal a talp kettősségére, és helyesnek mondja, ha azt nem dirib-darab fából, hanem egyből faragják ki. Az Alföldön szerinte ez a megoldás a legelterjedtebb. 38 A különböző változatai között különbséget tehetünk aszerint, hogy a két szarv és a talp vagy egy szarv és a talp egyik fele készült-e egy fából. 1. A két szarv és a talp egy fából készült. Ez a megoldás az eketestet rendkívül megerősítette és alkalmassá vált a parlag feltörésére is. Megfelelő fát azonban nemcsak nehéz volt találni, de a megmunkálása is sok időt és fáradságot vett igénybe. Ezért elterjedése meglehetősen korlátozott lehetett. A magyar múzeumok anyagában két ilyen példányt ismerek, az egyik Baranyából, a másik Szeged—Zákány-ról. Az utóbbi a Móra Ferenc Múzeumban Szegeden található. Leltári száma: 55.15.1. Gerendelye a csoroszlyától kezdve megtörik, hátul mélyen, közvetlenül a talp felett csatlakozik a szarvhoz. A gerendely hossza; 108 cm, metszete : 10x4,5 cm, a szarv hossza: 100 cm, a szarv magassága: 85 cm. 39 Ennek az eketípusnak Kelet-Európában az általam ismert legkorábbi ábrázolása 1547-ből a Voronyeci Kolostorból való (Moldován SzSzK), 1. Egy félből készült szarvtalpas eke sematikus ábrázolása 35. Kovács László: i. m. 26 kk. 36. Hycko, Ján: i. m. 14, 37. 37. Sach, Frantisek: i. m. 26. 38. Pethe Ferenc: Pallérozott mezei gazdaság. . . 1 :232, 235 kk. Sopron. 1805. 39. Kovács László: i. m. 26 és 37. ábráján bemutatja ezt az ekét egy taligával együtt. Ezek azonban nem tartoznak össze, mert a taliga tótkomlósi-tanyáról (Békés m.) származik. A múzeum kiállításában ma is együtt van a két darab, mert a múzeum nem rendelkezik más, egykorú fa eketaligával.
