Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

P. Hartyányi Borbála—Nováki Gyula—Patay Árpád: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig

17. Felsődobsza—-Várdomb (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Erről az őskori lakótelepről 1857—1877 között hat ízben kerültek be különböző régiségek a Magyar Nemzeti Múzeumba Szilágyi Ferenc révén, melyek között szenesült búzát is említenek.

45 A magvakat Deininger Imre a következőképpen határozta meg: a legtöbb a búza — Triticum vulgare L. volt, mely az aggteleki búzától alig különbözik, továbbá ősbúza — Triticum vulgare antiquorum Heer, egyszerű alakor — Triticum monococcum L., csupasz árpa — Hordeum és lencse — Ervum lens L.

46 Az irodalom a legutóbbi időkig is a neolitikumba,

47 illetve a későneolitikumba

48 sorolja a magvakat. Ez azonban téves meghatározás, mert Tompa Ferenc ásatásaival bronzkor III. (Tószeg C) korú települést állapított meg,

49 ezért a magvakat is ebbe a korba tartozóknak tekintjük. A következő szenült magvak maradtak fenn, melyek közül az első nem szerepel a fentiek között: Tönkebúza — Triticum dicoccum Schrk. 12 db, valamennyi felpuffadt, szétrepedt, sérült felületű. Háti részük domború, csíra felé eső részük elkeskenyedő. A hasi barázda kissé ívelt, hasi vonaluk homorú, illetve egyenes. Csúcsi részük ugyancsak elkeskenyedő, a csíra többségüknél sérült. Alakor — Triticum monococcum L. 4 db. Rendkívül sérült felületűek. Háti részük különösen a csírapajzs felett magas, oldaluk keskeny, ormós, a csúcs felé elhegyesedő. Hasi barázda jellegzetesen ívelt. Árpa — Hordeum sp. 46 db. Valamennyi rendkívül sérült felületű, deformált, üreges, nagyságuk különböző. A szemek többségén tokiászmaradvány nem látható, a csíra kiesett. Tengelyük részben egyenes, részben kissé görbült. Közönséges búza —• Triticum aestivum L. 9 db. Egy kivételével apró, kis szemek. Háti részük domború, a csúcsuk felé elkeskenyedő. Hasi barázda a szemek többségénél szétnyílt. Csírapajzs meredek, benne a csíra maradványai láthatók. Valamennyi szem puffadt, kissé deformálódott. 18. Jászdózsa—Kápohiahalom (Szolnok m.) Bronzkori lakótelep. Gallus Sándor az 1930-as években kisebb ásatást végzett.

50 1966—67-ben Stanczik Ilona teljesen átvágta az 5,70 m vastag kultúrréteget, a hatvani-, a füzesabonyi-kultúra és egy későbronzkori réteg sorrendjét állapította meg. 1967-ben a füzesabonyi-kultúra felső rétegében a VI. szint házában 200 cm mélységben két helyen kerültek elő magvak :

51 a) Díszített katlantűzhely törmelékei alatt : Húsos som — Cornus mas L. 12 db. Kissé puffadt, fekete, égett magvak. Hosszúkás, elliptikus alakúak, felületükön vékony barázdával. A magvak keresztmetszeténél bennük végig húzódó két üreg látható. Szeder —Rubus sp. 3 db. Valamennyi teljesen puffadt, sérült. 45. Csetneki Jelenik Elek: Tószegi ásatások. Arch. Ért. (1876) 10. évf. 280. p. — Czobor Béla: Újabb leletek Felsődobszáról. Areh. Ért. (1877) 11. évf. 165—Ki7. p. 46. Nyáry Jenő: a 3. jegyzetben i. m. 63. p. — De in inger Imre: a 2. jegyzetben i. m. 17, 18, 20. p. — A leletek a MgM-ban vannak. 47. Staub, Móritz: a. 3. jegyzetben i. m. 286. p.; Much, Matthias: Vorgeschichtliche Nähr- und Nutzpflanzen Europas. Mitteilungen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien (1908) 38. évf. 206. p. — Netolitzky, Fritz: Unser Wissen von den alten Kulturpflanzen Mitteleuropas. Bericht der Römisch-Germanischen Kommission 20 (1930) 46. p. 48. Bertseh, Karl u. Franz: Geschichte unserer Kulturpflanzen. Stuttgart 1949. 32, 38, 75, 172. p. — Tempir, Zdenek: a 44. jegyzetben i. m. 96. p. 49. Tompa, Ferenc: a 31. jegyzetben i. m. 88. p. 50. Gallus Sándor: A Nemzeti Múzeum próbaásatása a jászdózsai Kápolnahalomban és környékén. A Jászberényi Múzeum Évkönyve 1938—1943. 34—40. p. 51. Stanczik Bona közlése. — A leletek a szolnoki Damjanich János Múzeumban vannak.