Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

N. Kiss István: Nagybirtokok árutermelése és külkereskedelme a XVII. századi Magyarországon

A tarcali szőlőművelők nemcsak az uradalmi borkészlet zömét kitevő adó-bort biztosítják évről évre, hanem — mint a földesúri mészárszék és kocsma fogyasztói — döntő fontosságú szerepet játszanak az uradalom pénzbevételeinek növelésében is. Nemcsak, mint termelési bázis, de mint fogyasztópiac is nélkülözhetetlenek az uradalom szempontjából.

44 Az uradalom természetbeni bevételeinek zöme, mint áru, a belső és külső piacra kerül, és készpénz-jövedelem formájában realizálódik. A készpénz-bevétel, valamint a készpénz-kiadás aránya a következőképpen változik 1634 és 1640 között (9. táblázat). A készpénzbevétel és -kiadás alakulása forintban*

5 !). táblázat Év Bevétel Kiadás Év borból összes földesúr szőlőművelés összes 1634—35 9 785 11 252 0 752 1408 10 607 1635—36 4 575 9 167 2 013 1 517 7 767 1636—37 5 524 8 110 3 676 1 647 7 456 1637—38 14 485 15 933 12 358 1 976 15 609 1639« 2 749 3 260 783 1 783 2 744 1640« 867 1 849 1 703 1 1 813 A bevétel 60—90 %-a a boreladásból származik, és normális gazdasági körülmények között ebben azonos súlyt képvisel az export, illetve a kocsmák jövedelme. Bár a kiadási tételek zöme erősen szétaprózott, minden évben két nagy költségcsoport kerül előtérbe: az allodiális szőlők művelési költsége és az ún. földesúri kivétel. Ugyanis, mint a táblázat adatai mutatják, Csáky István minden évben egyszerűen „lefölözi " az uradalom készpénz-bevételét, elveszi a tarcali gazdaság brutto bevételének 50—80 %-át! Ez csupán azért lehetséges, mert az uradalom rezsiköltsége átlagosan nemigen haladja meg a készpénz-bevétel 20 %-át. Hozzávetőleges megoszlása a következő: szőlőművelési költségek 15%, karbantartás 3,5%, az uradalmi személyzet fizetése 1,5 %. Vizsgáljuk meg azt az arányt a legnagyobb forgalmú év konkrét adatainak tükrében. 1638-ban 15 600 forint készpénz-bevételre 2530 forintos rezsiköltség esik, azaz a haszonkulcs 600 % körül mozog. Ha azonban az uradalom teljes évi jövedelmét vesszük alapul, azaz a földesúri dispositióra szétküldött 4000—5000 forint értékű bort és a természetbeni bevételek pénzértékét is figyelembe vesszük, akkor közel járunk a Csákytól is hangoztatott 25 000 forintos értékszinthez. Ez a teljes bevételi számban együtt szerepelnek jobbágyok, zsellérek, liberek, nemes szőlőbirtokosok és a városban letelepedett (házat vásárolt) extranensok is. Az 1581. évi 219 családból 44 szőlő nélküli zsellércsalád. 44. A XVII. század elején a 40 000 lakosú Hamburgban évi 10 000 ökröt vágtak, azaz a fogyasztás családonként és évente kb. egy ökör! A tarcaliak fogyasztása ennél valamivel több: évente és családonként 2,92 mázsa marhahús! (Kérdés persze, hány fővel kell számolnunk a hamburgi, ill. a tarcali családot ? ) Wiese, Heinz: Der Rinderhandel im nordwest-europäischen Küstengebiet von 15. Jahrhundert bis zum Beginn des 19. Jahrhunderts. Stuttgart. 1966. 18—19. 1. 45. Valamennyi adat a „Ratio de et super bonis diversisque rebus proventu oppidi Tharczal, sub provisoratu . . . conscripta" sorozat alapján. OL P 72 Csáky lt. 228 fasc. 46. Töredékes anyag: csupán az 1639. évi január—'júniusiadatok. A számadást az exportbor eladása előtt zárták le. 47. Töredékes anyag: csupán az 1640. évi január—májusi adatok. A kimutatás az export-bor eladása előtt készült, a szőlőművelési költségek is hiányoznak.