Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Valkó Arisztid: A solymári vadászkastély

A XVI. század jeles térképészének, Lázius Farkasnak egyik térképén, mely Oberhummer

—Wieser művében jelent meg, erősen torzítva megtaláljuk Solymárvár legkorábbi ábrázolását. A metszeten torony, palota és külső védőfal látható „Salmar" „Salva" felirattal. A térkép a magyarországi hadszínteret mutatja be az 1550. évről.

14 Feltűnő, hogy Lázius még ennek a kis vadászkastélynak is milyen jelentőséget tulajdonít a nagyobb erődítmények láncolatában, amikor a török előnyomulása folytán, egyre szélesebb területsáv válik állandó hadszíntérré (2. ábra). A török hódoltság alatt felégetett kastély maradványait a XVIII. század elején az újonnan települt rác, majd sváb lakosság építkezéseihez elhordta, s csupán a földben nyugvó alapfalak, körülbelül 3 méter magasságig, valamint az ezek közé temetődött régészeti emlékek vészelték át viszonylag háborítatlanul — az uralkodói parancsra elrendelt rombolást. A leletek több méter vastag földtakaró alól kerültek felszínre ; jelentős részük kapcsolatos az egykor itt folyt vadászatokkal. Kiemelve az egyéb leletek közül, alábbiakban ismertetjük. A feldolgozásnál különös figyelmet fordítottunk az egy kori ásatási napló és egyéb feljegyzések adataira.

15 Nyílcsúcsok, köpüs és tüskés véggel, kovácsolt vasból; számszeríjhoz, nyílhoz készültek és főként várvédelemnél használták; gyakran fordultak elő (3. ábra). A szakállban végződőek kifejezetten vadászati célt szolgáltak ; ezek ritkábbak. Ké3. Nyílhegyek 14. Oberhummer, Eugen

—Wieser, Franz R.: Karten des Wolfgang Lazius. Innsbruck, 1906. Karten der Österreichischen Lande und des Königreichs Ungarn aus dem Jahren 1545—1563. VI. Abth. Die Karten des Ungarischen Kriegschauplatzes vom Jahre 1556. 15. Valkó Arisztid: A solymári vadászkastély feltárásáról vezetett ásatási napló és jegyzetek. Solymár. 1929. (Solymári Helytörténeti Gyűjtemény Kéziratai.)