Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
P. Hartyányi Borbála—Nováki Gyula—Patay Árpád: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig
II. BRONZKOR 12. Alpár (Bács-Kiskun m.) Erődített lakótelep a vatyai-kultúra idejéből. 1889 előtt Farkas Sándor végzett itt ásatást 36 , majd az 1920-as években Szalay Gyula kutatott itt, többek között magvakat is talált: 37 Alakor — Triticum monococcum L. kb. 80 cm 3 . Az ép szemek jellegzetes alakúak, háti részük a csírapajzs felett ormósán kiemelkedik, oldalról összenyomottak. Hasi barázdájuk ívelt, keskeny. Alapi és csúcsi részük elhegyesedő, csírapajzsuk meredek. A szemek oldalra dőlnek, közülük néhány (5 db) a tokiászban maradt. Tönkebúza — Triticum dicoccum Schrk. 22 db. Az egyszemű búzánál szélesebbek és laposabbak. Hasi oldaluk homorú. Alapi részük hegyesedő, csúcsuk ugyancsak hegyes. Csírapajzsuk ovális alakú, meredek szögű. Ep, égett szemek. Mezei rozsnok —• JBromus arvensis L. 1 db. Ép, jellegzetes. 1949-ben Patay Pál végzett ásatást, ekkor ismét kerültek elő magvak. 38 A kivett minta 70%-át búza, 30%-át árpa jelentette, és még néhány egyéb mag volt benne: Árpa — Hordeum sp. Erősen sérült felületű szemek. A rajtuk levő tokiász legnagyobb része letöredezett. A szemek zömökek, háti részük domború, két végüknél laposodó. Többségük hasi barázdája egyenes. A csírapajzs hosszúkás, egyes szemeknél a csíra helyén mély üreg látható. — Törpe búza — Triticum aestivum L. ssp. aestivo-compactumSchiema,nn. Egy részük a kalászmaradványok alapján tömör búza, kalászorsója szőrözött. A kalászorsó szilárdnak látszik. Egy részénél a pelyva a szemeken maradt. A pelyvalemezt az éles pelyvagerinc kétfelé osztja, rajtuk párhuzamos erek húzódnak. A pelyvalemez sima, a csúcsa a szemeken letörött. A szemek hasonlók a kiskunfélegyházi múzeumban levő robenhauseni búzamintához. Másik részük majdnem kerek, vagy zömök szemekből áll. Hátuk domború, hasi oldaluk egyenes vagy kissé homorú, rendszerint ferde hasi barázdával. A hasi barázda aránylag sekély. Csúcsi részük széles, és a szemek a csíra irányában keskenyednek el. Csírapajzsuk meredek, hosszú ovális alakú. Többségük puffadt, belső részük üreges. — Házilen •— Linum usitatissimum L. 1 db. Alakja szabályos elliptikus kerületű, köldökénél csőrös, kissé féloldalas. — Szeder — Rubus sp. 16 db. Csonthéjas magvak, a Rubus fajok ismert változékonysága miatt közelebbi meghatározásuk nem lehetséges. — Árpasás — Carex hordeistichos Vili. 5 db. 1 makkocska tömlőben, a többi szabadon volt. A makkocskák háromélűek, felületük finoman hálózott, sötétbarna, a tömlőben levő sárgásbarna színű. Csúcsukon a bibeszál csonkja látható. — Fehér libatop — Chenopodium album L. 2 db. Jellegzetes kerek, lapított. — Fekete mustár — Brassica nigra L. 5 db. Gömbölyű, recés, hálózatos, a mainál valamivel apróbb. Valamennyi ép. •— 3 db ismeretlen gyommag. 13. Ároktő—Dongóhalom (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Kemenczei Tibor ásatása. 4 m vastag rétegződésű lakótelep a hatvani- és füzesabonyi-kultúrából. A XIV. szelvényben a füzesabonyi-kultúra egyik gödrében 190 cm mélyen 39 kétféle mag volt zömében, búza és rozs, ezek aránya 1 : 10. —• 36. Farkas Sándor: Alpári ősieletek. Arch. Ért. (1889) u. f. 9. évf. 382—383. p. 37. Hajmás Sándor közlése. — A leletek a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban vannak. 38. Fatay Pál: Ásatás Alpáron. Arch. Ért. (1950) 77. évf. 134. p. — A leletek a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban vannak. 39. Kemenczei Tibor és K. Végh Katalin közlése. — A leletek a miskolci Herman Ottó Múzeumban vannak.