Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Matolcsi János: Avarkori háziállatok maradványai Gyenesdiáson

Szarvasmarha — Bos taurus L. A gyenesdiási temető leletei alapján kidomborodik előttünk a szarvasmarhának a közismerten nagy gazdasági jelentőségéhez kapcsolódó totemikus szerepe, amit a sírok többségében levő combcsontok (femur) szinte szabályszerű ismétlődése tanúsít. Jóllehet a szarvasmarhacsontok igen gyakoriak az avar sírokban, mégis a megfigyelt temetkezési rítus különbözik más avarkori temetőkben tapasztaltaktól.

39 Az eljárás ennek ellenére nem tekinthető teljesen újnak, mert a battonyai korabronzkori temetőből hasonló szokás volt kimutatható azzal a különbséggel, hogy ott a szarvasmarha felkarcsontja (humerus) ismétlődött.

40 Az avarkori szarvasmarhaleletek állattenyésztéstörténeti szempontból igen fontosak, mert a népvándorlás korából még nincsen olyan feldolgozás, amelynek segítségével átfogó képet alkothatnánk a középkor e szakaszának marhaállományáról. A más lelőhelyeken előkerült hullámos fej élű koponyatöredékek, a keskeny homlokcsontok ós rövid szarvcsapok alapján Bökönyi többször rámutatott az avarkori szarvasmarhák brachyceros jellegére.

41 0 egyébként az egész magyarországi középkori állományt a XIV—XV. századig egységesen brachyceros típusúnak tekinti.

42 A gyenesdiási temetőben viszont egyetlen koponyarészlet sem volt található, s ez kizárja annak lehetőségét, hogy a típus kérdésében a legmegbízhatóbb ismérvek alapján nyilatkozhassunk. Anyagunk zömét a már jelzett combcsontok alkotják, a sírokban összesen 28 darabot találtak. Ezek korántsem egyöntetűek, különböznek főképpen életkor és ivar szerint. Nagyságukból egyértelműen csak az látható, hogy a gyenesdiási avarkori szarvasmarhák a maiaknál jóval kisebbek, vékonyabb csontozatúak voltak és ebből adódóan testalkatuk is könnyebb, karcsúbb lehetett. Combcsontjuk legnagyobb hossza mindössze 68—84%-át éri el a mai recens marhák combcsontjának. Még nagyobb különbségek vannak a vastagsági méreteknél, ami az avarkori csontok gracilisabb volta mellett szól. Az előkerült combcsontok méreteit a 21. táblázatban közöljük, kihagyva a fiatal állatok adatait. Értékelésére valójában az aduitus állatok csontjai volnának alkalmasak, de a táblázatban a subadultus korúak adatait is közüljük, mert azok már elérték a fajra jellemző nagyságot, noha esetükben még bizonyos növekedéssel számolni kell. A táblázatban összehasonlítás végett feltüntettük 12 mai szarvasmarha

43 adatait is, amelyek érzékeltetik a két állatcsoport közötti differenciákat. A femur nagyságából következtetni tudunk egyrészt a hátulsó végtag egész hoszszára,

44 másrészt az állat marmagasságára, bár ez utóbbi még korántsem olyan kidolgozott, mint a metapodiumok alapján való marmagasság-számítás.

45 Bonyolítja 39. Török Gy.: az 5. jegyzetben i. m. és Bökönyi S.: a 3. jegyzetben i. m. 110—111. p. 40. Matolcsi, J.: Untersuchung des Tierknochenmaterials des frühbronzeitlichen Gräberfeldes bei Battonya. Acta Antiqua et Archaeologica XII. köt. Szeged (sajtó alatt). 41. Bökönyi, S.: az 1. jegyzetben i. m. 213—-214. p. — Uő.: a 3. jegyzetben i. m. 111. p. 42. Bökönyi, S. : Die Haustiere in Ungarn im Mittelalter auf Grund der Knochenfunde. Viehziicht und Hirtenleben in Ostmittel-Europa. Bp. 1961. 87. p. 43. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményéből itt szereplő 12 szarvasmarha csontvázból 5 tehéné, 7 bikáé. Fajta szerinti megoszlásuk: 8 db magyar szürke, 1 db magyar szürke X kosztromai keresztezésű, 2 db szimmentáli, 1 db jersey. 44. Matolcsi J.: A szarvasmarha végtagcsontjainak méretarányai. Állattani Közlemények. 54. 1—4. Bp. 1967. 81—88. p. 45. Boessneck, J.: Ein Beitrag zur Errechnung der Wiclerristhöhe nach Metapodieiimassen bei Rindern. Zschr. f. Tierz. u. Züchtungsbiol. 68. 1956. 75—90. p. — Calkin, V. I.: Izmencsivoszty metapodii i ee znacsenyije dlja izucsenyija krupnogo rogatogo szkota drevnosztyi. Bull. Moszk. Obs. Otd. biologii. 45. 1960. 119. p. — Matolcsi J.: A szarvasmarha testalakulásának tör-