Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Wellmann Imre: Pestmegye viszálya Pest városával piacra vitt paraszti termelvények körül az 1730-as években
budai tanáccsal elégtételt, s tegyen megfelelő lépéseket, hogy a katonaság a megye hatáskörébe illetéktelenül ne ártsa bele magát. 45 Az országos kormányhatóság valóban ennek megfelelően intézkedett. Vakmerőségnek bélyegezte, hogy a mészárosok az árszabáson túltették magukat, törvénytelen eljárásnak, hogy a katonai parancsnoksághoz fordultak; helyeselte a pénzbírság kirovását s annak behajtási módját; felhívta a várost, hogy tartassa és maga is tartsa meg pontosabban a megye által megállapított árakat, büntesse ezek áthágóit s akik az effélében illetéktelen katonasághoz folyamodnak, és ápolja a kapcsolatot a vármegyével; felírt annak érdekében is, hogy a katonaság polgári ügyekbe ne avatkozzék. 46 Megyének és városnak hús és vágóállat körüli viszályában ezúttal is a felügyeleti hatáskörrel bíró vármegye kerekedett felül. Valójában azonban nem az eredmény volt a jellemző, hanem maga az összeütközés ténye, annak lefolyása, a termelés és az ellátás körülményeibe világító részletei. A Helytartótanács kiállása Pest megye mellett korántsem tett pontot a küzdelemre: 1737-ben a mészárosok s velük a városok, sőt a helyőrség is újra sorompóba léptek a megyei árszabás ellen. 47 A feszültség tovább is fennállt tehát, csak már nem robbant ki oly éles formákban mint az előző esztendőkben, minthogy a város a függőség lerázására törő öntörvényű akciói során a maga bőrén tapasztalhatta: melyik az a pont, ameddig a megyei árszabással szemben járható az ellenállás útja. De hogy az önállóság igénye épp a harmincas évek derekán jelentkezett a hagyományos formákat megbontó s új megoldást kereső erővel és élességgel, arra mutat, hogy ekkor kezdett itt határozott formában kibontakozni a mezőgazdasági termelőt és termeivényei közvetlen feldolgozóját, falut és várost már nemcsak különválasztó, de egymással szembe is állító gazdasági differenciálódás és társadalmi munkamegosztás. II. Hasonló következtetés adódik, bár egészen másképp végződött, a kenyér körüli küzdelemből; ez is csak erősíti, hogy nem a kimenetelen volt a hangsúly, hanem magán a harcon s a mögötte rejlő gazdasági-társadalmi feszítőerőkön. A szembenállás itt még világosabban kirajzolódott a mezőgazdasági termelés s a feldolgozó ipar között, egyrészt mert az ellentétes érdekek nem közvetve, az árak kérdésében, hanem közvetlenül a piacon csaptak össze, másrészt mert ezen a téren a vármegye már egyértelműen az agrárkörök, a város pedig változatlanul a kézművesek s nem a fogyasztók szempontját képviselte. S jellemző, hogy ezúttal is a város nyúlt a szokással szakító, erőszakos eszközökhöz, az a küzdőfelek közül, mely sajátos jellegének bontakozása során már szűknek érezvén a lényegében még egysíkú gazdasági struktúrát, annak szétfeszítésére tört. Nem véletlen, hogy a küzdelem másik frontja a kenyér köré csoportosult: az egykorú élelmezésnek ez volt a másik, húsnál is fontosabb alappillére ; lényegében kenyérből és húsból állt nemcsak a katona, hanem javarészt a polgári lakosság mindennapi tápláléka is. A kenyér döntő jelentősége megfelelt annak, hogy a feudális kor hagyományos szántóföldi gazdálkodása úgyszólván nem állt egyébből gabonatermesztésnél. A kenyér szerepének halványulása, az emberi táplálkozás többrétűvé válása csak a mezőgazdaság XIX. századi nagy átalakulásának, a termelés differenciálódásának járt a nyomában. De a két fő összetevőre épülő hagyományos táplálkozáson belül is, 45. PmL. Közgy. jkv. 1736 nov. 20, 298. p. 1737 febr. 14, 64—70.p. 46. Uo. 1737 máj. 7, 162—64.p. Intimata 1737 máj. 7, 2. sz. 47. PmL. Közgy. jkv. 1737 ápr. 4, 105—106.p.; jún. 25, 240—41. p.; aug. 26, 273, 277.p. — Ld. még: PL. Missiles archivi antiqui 1518, 1559.
