Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Wellmann Imre: Pestmegye viszálya Pest városával piacra vitt paraszti termelvények körül az 1730-as években
ügyeljenek: a bárányok kimérése fontszámra történjék, ne pedig negyedenként, a mészárosok tetszése szerinti áron : ezenfelül szükség esetén katonai karhatalom igénybevételére s ellenszegülő mészárossal vagy városi hatósággal szemben az 1659:71. tcben előírt elkobzásra, illetőleg bírságolásra is utaltak. 26 A mészárosok valóban nem nyugodtak bele a sérelmesnek tartott rendelkezésbe: siettek a két városi hatóságot megmozgatni a maguk érdekében. Pest városa Mágocsy alispánhoz fordult. Előadta, hogy a helybeli mészárosok csupa olyan jószágot tartanak, amilyet egy szabad királyi városban meg lehet kívánni, azaz hónapokon át szénán tartott vágómarhát; ennek húsát 4 dénáron nyilvánvaló káruk nélkül nem mérhetik. A próbák is azt mutatják, hogy ilyen áron ráfizetnek ; de még ha nem lenne is veszteségük, ez sem indokolná a 4 dénáros árat, hiszen tetemes költségeik vannak pusztabérre, a marha mellé szükséges emberekre, megyei taksára, adóra, városi terhekre, a mészárszék bérére, legényeik s házi cselédeik tartására; mindez a hús minden fontját legalább % dénár kiadással terheli. Mint fogyasztók — folytatta a magisztrátus némi szemforgatással — magunk is szívesebben fizetnénk a húsért csak 2 dénárt, ám az osztó igazság nem engedi, hogy bárki más rovására gazdagodjék. Ha a mészárosokat arra kényszerítjük, hogy a marhahúst 4 dénáron adják, nem élhetnek meg, s a közterhek viselésére alkalmatlanná válnak ; a király szolgálata látja kárát, ha mesterségüket nem tudják folytatni, már pedig éppen küszöbön áll a hadiadó megfizetése. Engedje meg azért a vármegye, hogy ideiglenesen a korábbi áron mérhessenek. 27 Buda tanácsa korántsem érte be ennyivel : a helyőrség parancsnokságával kapcsolatba lépve, nem átallótta önhatalmúlag megengedni, hogy a mészárosok a jobb minőségű húst 4% dénáron mérjék, s csupán a gyengébbet az előírás szerint. Okkal tarthatott tehát a vármegyétől (melynek persze tudomására jutott a dolog, s el is határozta a város megintését). Éppen ezért a magisztrátus iparkodott felsőbb hatósághoz: a Helytartótanácshoz folyamodva fedezni magát, kérve a 4% dénáros ár jóváhagyását. Nem hallgatta el aggodalmát a vármegye esetleges retorziója miatt, ám ugyanakkor a maga eljárását mindenképp a közérdek megtestesülésének igyekezett feltüntetni. így érhettük el — hangoztatta — a lakosság húsellátásának biztosítását (a külvárosokban, mint a Tabánban, a nép a 4 dénáros húshoz is hozzájuthat), s így tudtuk megóvni újabb veszteségtől a mészárosokat. Ok esküvel bizonygatták, hogy addig 300 forint kárt vallottak ; s mi hiteles próbák útján meggyőződtünk róla, hogy a 4 dénáros árral valóban ráfizettek. Pedig ráadásul ott van még sokféle kiadásuk is — s itt Pestéhez hasonló előszámlálás következik, nagyobb hangsúllyal a földesuraknak fizetendő drága pusztabéren s kiegészítve a sort róvdíjjal, a lótartás költségével, a család ellátásával, adósság kamatferhével. 28 Pest magisztrátusa — mint az alispánnak jelezte —• úgy iparkodott bizonyosságot szerezni a mészárosok panaszának megalapozottságáról, hogy megbízta az egyik polgárt: vásároljon néhány vágómarhát, már csak azért is, hogy a város ne maradjon hús nélkül. Az illető — foglalkozására nézve marhakereskedő, tehát hozzáértő, de a mészárosok dolgában érdektelen ember — a délkelet felé táruló, legelőben bővelkedő síkság felé vette útját, bejárta Alsónémedit, Ocsát, Sárit, Dabast, ám —jellemzően az ottani szilaj állattartásra — nem akadt egyetlen szénán tartott ökörre sem. Tovább kellett mennie egészen Abonyig, ott tehetett végül is szert 2 pár vágómarhára páronként 57 forintért. Majd vett a város további 2 ökröt is 55,5 (40,5?) forinton, s aztán 3 megbízottja jelenlétében vágták le valamennyit. Buda ugyanakkor Kassán vásárol26. PmL. Közgy.jkv. 1735 ápr.4, 471—72.p. — PL. Int.a.a. 1958. 27. PL. Int.a.a. 1958. 28. PmL. Közgy.jkv. 1735 máj.16, 521.p. ; jún.l, 564—69.p. Intimata 1735 jún.l, 4.sz.
