Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Wellmann Imre: Pestmegye viszálya Pest városával piacra vitt paraszti termelvények körül az 1730-as években
téres pusztalegelők, nedves rétségek ennek kedveznek, s leginkább a lábasjószágot lehet elrekkenteni — most már nem az ellenség, hanem az adóztató hatalom elől. De az sem mellékes tényező, hogy az állattenyésztés viszonylag kevés munkát ad, míg a földművelés, kivált primitív ekével s kellő igaerő híján, ugyancsak tetemes bajjal, vesződséggel jár. S ez nem utolsó oka annak, hogy a megmunkált földdarabok még csak apró szigetekként tünedeznek föl a zabolátlan természet tengerében, s hogy a növénytermesztés a legszükségesebb kenyérrevaló előteremtésére szorítkozik. A termelőerők végletes megfogj^atkozásából a gazdálkodás kezdetleges és egysíkú volta önként következik. Amíg valamennyire fel nem töltődik a rendkívül megritkult népesség, számottevő társadalmi munkamegosztás nem alakulhat, valamennyi megújuló település agrár jellegű. A lakosság tőle telhetően maga próbál előállítani mindent, amire gazdaságában s a ház körül szüksége van, az itt-ott feltünedező néhány mesterembernek a kovácsság, molnárság csupán a fő mezőgazdálkodást kiegészítő mellékfoglalkozása. Piac kialakulásának feltételei is hiányoznak, hiszen a mezőgazdaság fő cikkeihez ki-ki csere nélkül hozzájuthat — ám ugyanakkor örülnie kell, ha elegendő van, nemhogy továbbadásra maradna belőlük. De még később is, midőn a termelőerők már jelentősen meggyarapodtak, felesleget előállító gazdaságokban vevőre nem találó készletek, pangó forgalom a töröktől visszafoglalt vidék gazdasági életének általános jellemzői. Kivétel csak ott adódik, ahol a városfejlődésnek történetesen mélyen gyökerező hagyománya van, meg ahol a kor sajátos viszonyaihoz mérten fontos közlekedési út vonul végig: az előbbi a gazdasági élet differenciálódásának útját egyengeti, az utóbbi pedig az ebből következő forgalmi lehetőség kihasználására nyújt módot. Mind a két előfeltétel adva volt — Budán kívül — Pest esetében : a visszafoglalás után fokozatosan újjáépülő város egyfelől, az ország legfontosabb vízi útja: a Duna másfelől (már pedig a szárazföldi utak rossz állapota miatt a vízi közlekedésnek igen nagy jelentősége volt kétszáz-kétszázötven évvel ezelőtt). S hogy ez adottságok birtokában valóban bontakozott valamelyes területi munkamegosztás Pest és a környező falvak között a XVIII. század első felében, mutatják a város és Pest megye között az 1730-as években kitört gazdasági ellentétek. A vármegye részben a nemesi és katonai renden levő fogyasztók, részben a birtokos urak s rajtuk keresztül bizonyos fokig a parasztság (tehát az agrárkörök) érdekében szállt síkra saját székhelye ellen, míg Pest magisztrátusában a kézművesek voltak a hangadók. Már magának a viszálynak ténye arra vall tehát, hogy a gazdaságilag egysíkú törökpusztította táj eredetileg egységes érdeke e sajátos körzetben kétfelé ágazott a gazdasági differenciálódás során: a kialakuló város törekvései különváltak a falvakétól, sőt a kettő hovatovább szembekerült egymással. Megye és város háborúsága a két fő élelmezési cikk: a hús és a kenyér körül zajlott. A következőkben sorban e két ütközőpontot vesszük szemügyre ; a küzdelem lefolyásán túl több vonatkozásban a kor mezőgazdasági termelésébe is hasznos bepillantást nyújtanak. S a viszály nyomon követése során mindezen felül alkalom nyílik olyan forrásanyag megismerésére, mely — az eladni vitt agrártermékeket gazdájukkal együtt egyenként felsorolván — párját ritkítja a parasztság 230 év előtti áru—piackapcsolatainak feltárása szempontjából. 5 5. Ez utóbbi kútfőt ld. : Pest és Xógrád megye Állami Levéltára, Pest megyei Levéltár (a továbbiakban: PmL.), Miscellanea politica (a továbbiakban: Mise, pol.) 1736:12. Erre az értékes forrásra dr.Purjesz István bukkant; feldolgozásra való átengedéséért fogadja e helyen is őszinte köszönetem.
