Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Gunst Péter: Az agrártörténetírás Magyarországon 1945 után
I!)49 óta addig elért eredményeit, egyiittal meg is könnyítették a további részletkutatások lehetőségeit. Magyarország -történetének 1790—1848 közötti időszakát, melyet a marxista történetírás a feudalizmus kibontakozó és elmélyülő válságának korszakaként tart nyilván, s melynek az agrárfejlődés szempontjából is igen nagy jelentőséget tulajdonít, az 1945 előtti agrártörténetírás meglehetősen elhanyagolta. Ez a kutatás szinte semmit sem foglalkozott a XVIII—XIX. század fordulója, vagy a reformkor mezőgazdaságával. Az összefoglalások is csak néhány adatra, egy-két uradalom fejlődésének példáira hivatkozva általánosítottak, aminek eredménye még problematikusnak is csak mérséklettel nevezhető. Az 1945 után kibontakozó agrártörténetírás ilyen körülmények között nem gondolhatott másra, mint arra, hogy több részletes előtanulmány alapján felméri mai tudásunkat, és azután lát neki a további részletes kutatásokhoz. A publikált összefoglalás 21 vizsgálódásának középpontjába a mezőgazdasági árutermelésnek a napóleoni háborúk és a gyapjúkonjunktúra nyomán történt kibontakozását állította, és azt vette szemügyre, milyen hatással volt ez a parasztság helyzetére. Az összefoglalás nyomán egyes részlettanulmányok is napvilágot láttak, elsősorban a parasztságtörténet problematikája köréből. A legkiemelkedőbb vizsgálat e téren az erdélyi parasztság történetét tárta fel. 25 E monográfia, amelyik először kísérelte meg egy nagy összefüggő gazdasági és közigazgatási egység parasztnépének 1790—1848 közötti történetét feltárni, részletesen elemzi a jobbágygazdaság alakulását, a községi tulajdon formáit, az erdélyi földesúri gazdaság átalakulását árutermelő nagybirtokká és ennek hatását a jobbágyság helyzetére, s emellett nagy teret szentel a jobbágymegmozdulások ismertetésének is. A feudalizmus válságának, a kapitalizmus behatolása a mezőgazdaságba kérdésének a marxista agrártörténeti irodalom különös figyelmet szentelt. Kimutatta, hogy a napóleoni háborúk, majd az európai gyapjúkonjunktúra megszűnése után a piaci értékesítés fokozódó nehézségei közepette egyre nyilvánvalóbb lett a jobbágyi robotmunka elégtelen minősége és mennyisége. Rámutatott arra, hogy ebben igen nagy szerepe volt a jobbágyság növekvő ellenállásának, a nemesség tehát 1848-ban a jobbágyság felszabadításához annak állandóan növekvő ellenállásától félve és attól kényszeríttetve is járult hozzá. 26 A korszak jobbágyfelkeléseinek vizsgálata, különösen az 1831. évi felkelés eseményeinek bemutatása 27 mellett különös gonddal vizsgálták a nemesség haladó, liberális szárnyának a forradalomhoz vezető útját, a kapitalizálódás meggyorsítása érdekében kifejtett tevékenységét. 28 1848—49, a polgári forradalom és a szabadságharc eseményeivel kapcsolatban a marxista agrártörténetírás több ponton is előrevitte addigi tudásunkat. 1945 előtt a magyar történetírás elsősorban a szabadságharc nemzeti jellegét emelte ki, azt viszont, hogy a jobbágyság felszabadítása következtében alapvető társadalmi változás ment végbe, nem domborította ki, az átalakulás jellegét nem elemezte, vagy ha igen, akkor csak abból a szempontból, hogy az a volt nemesség számára káros volt-e vagy hasznos. Az agrártörténetírás 1949 után, korábbi marxista kutatásokra alapozva megállapította az agrárreform jellegét, hangsúlyozta, hogy a parasztság alapvető problémái a jobbágyfelszabadítással sem oldódtak meg, amit az 1848—49-es 24. Méret Gyula: Mezőgazdasági árutermelés és a parasztság helyzete Magyarországon a feudalizmus válságának elmélyülése idején. Száz. 1956. 591—61(5.1. 25. Trócsányi Zsolt: Az erdélyi parasztság története. 1790—1849. Bp. 1956. 507 1. 26. Ld. erre a 10. jegyzetben megadott irodalmat. 27. Ld. a 13. jegyzetben Tilkovszky Lóránt felsorolt munkáit.. 28. S. Sándor Péti: A jobbágykérdés az 1832/36-os országgyűlésen. Bp. 1948. 168 1. Spira György: Parasztságunk és az első magyar polgári forradalom nemesi vezetése. Száz. 1948. 101— 149. 1. Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás. Száz. 1952. 509—592.1.
