Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Donáth Ferenc: A magyar mezőgazdaság háborús kárai 1944-45-ben és azok hatása a mezőgazdasági termelésre

hoz kénytelen fordulni. Amit kér, abból világosan kiderül, hogy milyen bajokkal és nehézségekkel kellett megküzdeni, hogy ezekben a megyékben a tavasziakat valamiképpen elvessék és megműveljék. Soron kívül utasíttassanak az érdekelt katonai parancsnokságok — kéri a miniszter —, hogy Fejér, Komárom, Veszprém, Győr— Mosón vármegyék területén zárolt készletekből a vetőmag igényléseket kielégítsék; a tavaszi mezőgazdasági munkálatok idejére a németek és nyilasok által visszahagyott csekély számú igás állatállományt mentesítsék az igénj^bevétel alól ; a kézi munkaerő biztosítása céljából az említett időtartamra a közmunkára (robot) történő kirendelés szüneteljen, illetve a lehető legkisebb mértékre korlátozzák és végül a gépi erő kihasználáshoz biztosítsák az üzemanyagot a péti telepről.

27 Am a dunántúli résznek ez az elsőbbsége a tavaszi munkát gátló — késleltető bajokban és nehézségekben, nagyon is viszonylagos. A Dunántúlon húzódik a front, de az egész mögöttes országrész hadtáp- és felvonulási terület, amelyen milliós hadseregek mozognak, s ilyen rendkívüli viszonyok között marad a háború befejezéséig. Az iga, a vetőmag, az üzemanyag hiánya mellett, ezek a háborús körülmények hatottak a mezőgazdasági termelésre. E rendkívüli körülmények közül elsőnek említsük a megmaradt iga és emberi munkaerő igénybevételét a hadműveletek és a hadseregek szolgálatában. A német csapatok visszavonuláskor úgyszólván minden hidat elpusztítottak, az utakat megrongálták; ezt tették a vasúti létesítményekkel is. A Vörös Hadsereg előrenyomulását meggyorsítandó, minden erőt mozgósított helyrehozatalukra. Ez természetesen súlyosan érintette a tavaszi munkák menetét, amely enélkül is nagyon szenvedett az iga- és részben a munkaerő hiánya miatt. „Nagyon akadályozza az összes munkálatokat az" — írja március 1-én Borsod megye alispánja a földmívelésügyi miniszternek a megye mezőgazdasági viszonyairól —, „hogy a katonai alakulatok állandóan nagy mennyiségben veszik igénybe közmunkára a falu népét és az igaerőt."

28 Az ország másik végéből ugyanez a kép tárul elénk a tavaszi munkálatok végzésének nehézségéről. Csanád vármegye gazdasági felügyelőjének 1945. évi március hóra vonatkozó jelentéséből idézzük: „A tavaszi talaj előkészítő munkálatok előrehaladását az igaerő nagymérvű hiánya, a hiányzó üzemanyag, valamint az állati és emberi munkaerő igen nagy százalékban közmunkára való igénybevétele igen károsan befolyásolta."

29 A tavaszi munkák végzése szempontjából a helyzet még rosszabb ott, ahol az iga vagy emberi munkaerő igénybevétele nem szervezetten történik, teljesen önkényesen, amelyet gyakran a Vörös Hadsereg egyenruháját illetéktelenül viselő személyek követnek el. Ez olyan bizonytalanságot teremt, különösen az Alföld tanyavilágában, hogy a mezőgazdasági munkát nem merik végezni, vagy „csak lopva" — ahogyan több alföldi, de dunántúli jelentés is megállapítja.

30 A háború közvetlen következménye volt részben az az időleges munkaerőhiány, amely főként 1945-ben gátolta a mezőgazdasági munka végzését. Nincsenek adataink, hogy a mezőgazdasági népességből hányan estek el, hányan kerültek fogságba. Am az 27. O.L. F.M. 43. tétel 20340/1945. így is a négy megyében átlag a szántóföld közel 30%-a parlagon maradt. 28. Á.L. Miskolc. Alispáni iratok 2105/1945. Közli Káposztás István. Agrártörténeti Szemle 1965. I. sz. 29. Á.L. Szeged. Csanád vármegye Közigazgatási Bizottság 29/1945. 30. ,,A gazdák általában fájlalják a személy ós vagyonbiztonság hiányát — jelenti a kiskunhalasi gazdasági felügyelőség —. Naponta előfordul, hogy a munkából elviszik a lovakat . . . Kint a tanyákon a vagyonbiztonság is gyenge. Napirenden van az egyes tanyák kifosztása. Ezeket a cselekményeket vagy szökésben lévő katonák, vagy orosz formaruhába öltözött olyan